A 300-500 g súlyú (IV. osztályú) süllő (Lucioperca sandra Cuv. et Val.) táplálkozása a Balatonban

Woynárovich, Elek (1959) A 300-500 g súlyú (IV. osztályú) süllő (Lucioperca sandra Cuv. et Val.) táplálkozása a Balatonban. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 26. pp. 101-120. ISSN 0365-3005

Preview

Text 105_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_26.pdf Download (16MB) | Preview

Abstract

A 3 évre 5617 db gyomortartalomra kiterjedő vizsgálattal megállapítható volt a vizsgált nagyságrendű süllők táplálkozásintenzitása a táplálkozók és üres gyomrúak %-os aránya alapján. Eldönthető volt a fő táplálék és más táplálékhalak szerepe. A gyomortartalomban talált halak számszerinti kiértékeléséből a táplálékhalak sűrűségére, a táplálék becsült súlyából pedig a táplálkozás kielégítő voltával kapcsolatban vontunk le következtetéseket. Évi átlagban a vizsgált halak 38%-ának gyomra üres. A táplálkozás intenzitása jelentős - havi és tartózkodási helytől függő - ingadozást mutat, ezt a 4. és 5. táblázat 3. rovata tünteti fel (üres halak %-os menynyisége). A vizsgált nagyságrendű süllő fő tápláléka az Acerina cernua (63,8%) és Alburnus alburnus (17,2). A fő táplálékon kívül a süllőink táplálkozásához jelentősen hozzájárul a 2 keszegféle ( Abramis, Blicca) és a 2 süllőfaj ivadéka. A többi 8 halfaj, melyet a gyomortartalomban találtunk, csak alkalmi táplálék vagy ritkaság. A különböző halfajok %-os megoszlását a gyomortartalomban az 1. táblázat tartalmazza 2 havonkénti csoportosításban. 100 db megvizsgált süllő táplálékösszetételét havonkénti csoportosításban a 2. és 3. táblázat tünteti fel. A gyomortartalomban talált halak számából a táplálékhalak sűrűségére és az ún. falánksági tényezőre lehet következtetni. A 4. és 5. táblázatban foglaltuk össze azt, hogy a vizsgált süllők hány %-ában hány db halmaradvány volt. A kb. 38%-os üresgyomrú mellett az 1-2 halat evők %-os mennyisége 35-37%. Mivel a táplálékhalak súlya nagyrészt 2-3 g csupán, ez a ragadozó testsúlyának 1%-át sem teszi ki. Már ebből az adatból is a táplálék elégtelenségére következtethetünk. A táplálék mennyiségi kiértékeléséhez a halmaradványok testhosszúsága (longitudo corporis = L. c.) alapján megbecsültük a súlyukat és a vizsgált süllőket a gyomorban talált halsúly alapján 6 csoportba osztottuk. Ezek %-os gyakoriságát tünteti fel a 6. és 7. táblázat. Abból megállapítható, hogy a táplálkozó süllők jelentős %-a (48-80, illetőleg 58-87) átlagos testsúlyának (380 g) csupán 1-1,5%-nyi mennyiséget fogyasztotta el. 1 db táplálkozó süllőre eső mennyiség is, bár havonta ingadozik, igen kicsiny 8,1-13,5 g (1950), illetőleg 6,3-11,5 g (1957). A süllők tehát a Balatonban nem táplálkoznak olyan bőségesen mint ahogyan azt vélték (Lukács 1932 a, b). A süllőtáplálék elégtelensége magyarázatot ad a lassú növekedésre is. A vizsgált süllők március második felében, májusban, szeptember és október hónapban táplálkoznak a legbőségesebben. A június-júliusi koplalás, illetőleg gyenge táplálkozás a megfelelő táplálékhal ritkaságával magyarázható. A sekélyvizű öblökben és a keszthelyi vizen a süllő változatosabb és bőségesebb táplálékot talál.

Actions (login required)

Edit Item