A Balaton vízterületének és parti övének Tardigradáiról

Iharos, Gyula (1959) A Balaton vízterületének és parti övének Tardigradáiról. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 26. pp. 247-264. ISSN 0365-3005

Preview

Text 253_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_26.pdf Download (14MB) | Preview

Abstract

Az 1958. évben a Balaton vízzel borított (különböző jellegű fenéküledék) és parti területein (nedves homok, pszammon; turzások ; Cladophora-tenyészet; köves part mohapárnái; hínáros és nádas területek) ökológiai szempontokat szem előtt tartva, Tardigrada kutatásokat végeztem. A különböző jellegű lelőhelyekről összesen = 21 faj került elő, melyek között eddigelé le nem írt vagy a Balatonra jellemző faj lenne, nincsen. Minthogy az átvizsgált területek általában nedves jellegűek, a fajok zömét hidrofil és higrofil fajok, valamint jól alkalmazkodó euritóp formák alkotják. Vízzel borított élőhelyekre 2 faj jellemző: a Hypsibius Augusti J. Murr., mely gyakran és nagy egyedszámban fordul elő és a Macrobiotus macronyx Duj., melyet ritkán és kevés egyedszámban találtam. Az ökológiai szempontból átmeneti jellegű locsolás teréről (szupralitoral) 10 faj van feljegyezve. Itt is a higrofil elemek uralkodnak. Leggyakoribb a Hypsibius Augusti és II. Schaudinni Richt. A köves partszegélyen és mesterséges építményeken tenyésző mohapárnákban gazdag és változatos Tardigrada-együttesek találhatók. Az innen előkerült 18 faj zömét (12 faj) euritóp és xerofil elemek adják. A talált állatkák között voltak beteg (Macrobiotus Hufelandi, Hypsibius Oberhaeuseri) és hibásan fejlett (H. Oberhaeuseri, Echiniscus testudo példányok. A nagy egyedszámban előforduló hidrofil Hypsibius Augusti hőtűrésére vonatkozóan néhány tájékoztató kísérletet végeztem. 35 C°-on 10 órán át, 36 C°-on 3 órán át minden károsodás nélkül életben maradtak. Tovább emelve a hőfokot, aszfiktikus állapotba jutottak, 40 C°-on felül valamennyi elpusztult .

Actions (login required)

Edit Item