Társulási kapcsolatok a nyíltvízi planktonban. Balatoni tanulmányok alapján

Sebestyén, Olga (1959) Társulási kapcsolatok a nyíltvízi planktonban. Balatoni tanulmányok alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 26. pp. 277-315. ISSN 0365-3005

Preview

Text 285_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_26.pdf Download (32MB) | Preview

Abstract

A planktontagok állományai a víztömegben egymással keveredve fordulnak elő. A tagok között - életpályájuk és életmódjuk találkozása által — kapcsolatok keletkeznek. A társulási kapcsolatokat általában a következő élettevékenységek köré szokás csoportosítani : táplálkozás, szaporodás, léleg.- zés és védelem. A háromdimenziós folyékony közegben való sajátos elhelyezkedésből is fakadnak összefüggések, s a közeg is közvetít egyik tagtól a másikhoz biogén hatást. 1. Térbeli elehylezkedés . A vízben szétszórtan „lebegő” planktontagok egymáshoz való helyzete, aktív és passzív helyváltoztatás következtében, állandóan változik. - Eupelágikus tagok cpibiontjai részesülnek a nyíltvízi élet előnyeiben (táplálkozás, elterjedés). A gazda testfelületének rögzülésre alkalmas vagy alkalmatlan volta - nedvesedő, nemnedvesedő felület stb. - befolyásolja a telepedést. E sajátságnak környezeti hatásokra történő megváltozása kihat az epibiotikus flóra és fauna összetételére. Litorális planktofil formák petéinek eupelágikus tagokra való rögzítése azok nyíltvízbe való behatolásának útját-módját jelzik. - Bentikus tagok féktelen elszaporodása a nyíltvízben planktoninvázióra vezethet. - Eupelágikus tagok életpályájuk nyugvó szakaszában - kevés kivétellel - kiesnek a társulásból. A térbeli elhelyezkedésben történő változások kihatnak a társulás összetételére és életfolyamataira. 2. Táplálkozás. Planktonnövények számára a víz, mint életközeg, tápoldat. Az állati tagok létalapja a planktonban, mint önellátó társulásban, a növényi tagok szervesanyag-termelése. A planktonállatok táplálkozásával kapcsolatos problémák, a táplálék megszerzésétől annak bekebelezéséig terjedő szakaszban sokrétűek : eredet (biotikus, abiotikus), minősség (s. lat.) (halmazállapot, méretbeli arány a táplálkozó és tápláléka között). A táplálék felvételében van példa válogatásra (legtöbbször nagyságrendi), rugalmasságra és a táplálék visszautasítására is. A táplálékot az állatok egyenként vagy tömegével veszik fel. A szűrésnek és ülepítésnek (sodrás) mint tömeges apróságfalásnak a planktonállatok között való gyakorisága a tagok szétszórt helyzetéből (szabad „lebegés”) és nagyságrendi sajátosságokból ered. - Ugyanezen okból kifolyólag a ragadozásnak sajátos színezete van a planktonban. A zsákmány minőségét sok esetben nem a trofikus szint dönti el, hanem a helyváltoztatás és nagyságrend. Planktonnövény lehet zsákmány és rabló is. Ragadozás valamennyi nagyságrendi és rendszertani csoportban előfordul. Fakultatív ragadozásra is van példa. - Epibiont és gazda között, előbbi táplálkozása szempontjából, különböző fokozatok vannak : az epibiont önállóan táplálkozik, gazdájától anyagi hasznot húz ; szemiszesszilis epibiont - nak a gazda testfelületén való „legelése” külső élősködéshez vezet; az epibiont életpályájának rögzült szakaszán nem táplálkozik. Táplálékukat egyenként vagy tömegével szerzik, ragadozásra is van példa. A Balaton nyíltvízében a „ kulcsipar ” („key-industry”, Elton) állatai planktonrákok. A hidegvíz idején szűrő és mindenevő formák, kb. 1,5 nnn méretűek, közvetlenül jutnak a halakhoz. A melegvíz idején a csúcsragadozó Lepodora, mely táplálékállatait méretben, helyváltoztató mozgása gyorsaságában stb. ugrásszerűen felülmúlja, létesít hatékony kapcsolatot a plankton és a nekton nyíltvízi tagjai között. 3. Védelem. A védelem, mint társulási kapcsolat, szorosan összefügg a táplálék megszerzésével. Az egyed védelmét szolgáló szervezeti adottságok részben passzív (átlátszóság, nagyságrend, bizonyos anyagoknak jelenléte), részben aktív jellegűek (helyváltoztatás, „érzékelés“)- A faj védelmét az előbbiek mellett az állományok nagysága s a szaporodás gyors tempója (kicsiny mérettel együttjáró sajátság), továbbá a kedvezőtlen körülmények átvészelésére való felkészültség (belvízlakók sajátsága) szolgálják. A napi vertikális vándorlás védelem a környezet egyes tényezőinek változásával szemben, emellett vannak társulási kihatásai is. 4. Szaporodás . A szabad „lebegés” miatt a különböző nemek egymásra találásának bőséges lehetőségei vannak. Az ivadékgondozást és a fiatalok társulási kapcsolatait (helyzet, táplálkozás) illetően eupelágikus tagokon, epibiontokon és a metoplankton tagjain eltéréseket látunk. Egy és ua. fajon belül korosztályok szerint is van különbség e tekintetben. Valamely tag állományának az életpálya szakaszosságából adódó (korosztálybeli) összetétele kihat a társulás szerkezetére és üzemére is. Térfoglalás, „túlszaporodás”, algaszínezés, planktoninvázió rokon jelenségek, minthogy állományok megnövekedésével kapcsolatosak. E jelenségeket rendszerint a környezetben történt változásokra lehet visszavezetni, éppen ezért közeli vonatkozásban vannak a tavi élettel. 5. O₂-viszonyok . A környezeti vízben oldott O₂ jelenléte és menynyisége fontos a társulás szerkezetének alakulásában és üzemének menetében. A planktonnövények és -állatok gáz alakú anyagcseretermékeinek kölcsönös felhasználása a közös életközegben szorosan összekapcsolja a társulás növényi és állati tagjainak életét. 6. Minthogy a vízben, mint életközegben, az anyagcseretermékek stb. benne maradnak, arra mint környezetre alakítólag hatnak. A víz közvetít bigoén eredetű hatásokat egyes tagok között. Ilyen természetű kapcsolatokra a szakirodalom utal. A kérdést biokémiai szemlélettel megközelítve, és modern módszerek alkalmazásával (baktériummentes algatenyészetek, papírkromatográfia) szép eredményeket értek el külföldi kutatók. A plankton tagjai között fennálló kapcsolatok vizsgálata során bepillanthatunk abba, hogy miben nyilvánul mega közösségi élet egy olyan társulásban, melynek - a közegben való elhelyezkedés, a tagok tekintélyes nagyságrendi kilengése és a társulás önellátó volta miatt - a szárazföldi életben mása nincsen. A tavi élet keretében lezajló biológiai történések sorában lényegbevágó az anyag forgalma, körforgalma. Ennek megismerésében - kiindulásul - tisztán kell látnunk azokat a részleteket, melyek a nyíltvízi planktonban mennek végbe az élővilág és környezet kölcsönös összefüggése és a társulási kapcsolatok, főként a táplálékhálózat útján. Erre, mint alapra, lehet építeni az anyagforgalom megismerésének további lépcsőit, magasabb szinten levő fokozatait : az életfolyamatokban lényeges elemek, vegyületek forgalmának felderítését, minőség és mennyiség szerint, tavi vonatkozásban.

Actions (login required)

Edit Item