Összehasonlító oxigénfogyasztási vizsgálatok álló- és folyóvízi Amphipodákon

Lukacsovics, Ferenc (1958) Összehasonlító oxigénfogyasztási vizsgálatok álló- és folyóvízi Amphipodákon. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 57-67. ISSN 0365-3005

Preview

Text 61_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (7MB) | Preview

Abstract

Irodalmi adatok arról számolnak be, hogy a folyóvízi Arthropodák metabolizmusa magasabb, mint állóvízi társaiké. Ez nyilvánvalóan adaptálódás a folyóvizek magasabb oxigéntartalmához. Ebben a dolgozatban olyan kísérletekről számoltunk be, amelyben álló- és folyóvízből származó Amphipodák oxigénfogyasztását vizsgáltuk annak eldöntése végett, hogy vajon magasabb-e a folyóvízi állat metabolizmusa akkor, amikor az állóvíz oldott oxigéntartalma azonosnak mondható a folyóvíz oxigéntartalmával. A kísérletben 555 Amphipoda példány fogyasztását mértük meg 5, 10, 15, 20, 25 és 30 C°-okon. A vizsgált Dicerogammarus villosus bispinosust a Balaton partmenti részéről, a Gammarus roeselit (pedig az Aszófői Sédből (patak) gyűjtöttük, éspedig mindig azonos helyről. A méréseket Warburg módszerével végeztük, előzőleg azonban az állatokat hűtő-, illetőleg fűtőszekrényben tartottuk 24 óráig a mérési hőmérsékleten és a táplálékfölvételt megakadályoztuk. Az eredményeket 1 g szárazsúly/óra/µl O₂ értékben adtuk meg. 1. Mindkét Amphipoda faj oxigénfogyasztása a normális hőmérsékleti zónában az emelkedő hőmérséklettel nő. 2. A folyóvízi Gammarus roeseli oxigénfogyasztása kb. 14 C°-ig magasabb, mint a tavi Dicerogammarus villosus fogyasztása, ebből következik egyrészt, hogy a vizsgált folyóvízi szervezet élénkebb metabolizmusú, másrészt pedig, hogy az alacsonyabb hőmérséklethez adaptálódott szervezet magasabb abszorpció értékeket mutat alacsonyabb hőmérsékleteken, mint a magasabb hőmérséklethez adaptált poikilotherm szervezet. 3. Mindkét faj mutat a légzésben adaptációs jelenséget, mert 24 órás akklimatizáció alatt anyagcseréjük átáll a környezet hőmérsékletének megfelelő szintre, de megőrzik azt a fiziológiai sajátságot, hogy azonos alacsonyabb hőmérsékleteken mérve, a hidegebb miliőhöz alkalmazkodott szervezet megtartja magasabb metabolizmusát. 4. A 20 C°-os és ezen felüli hőmérsékletek valószínűleg a légzésre pejusz területek, és aberráns értékként kezelendők. 5. Előbbi helyzet - amelynek tisztázása folyamatban van - csak a légzésre felső hőmérsékleti pejusz-terület, addig, amíg a praeletális zónát el nem éri, mert megfigyeléseink szerint a vizsgált Amphipodákat más funkcióikban nem zavarja lényegesen, így pl. praecopulatio, copulatio, petefejlődés stb. 6. Az egyes fajok ♂-jei és petés ♀-ei között különbség adódik a felvett oxigén mennyiségében, így a Gammarus roeseli ♀-ei átlagban 30%-kal, a Dicerogammarus villosus nőstényei mintegy 40%-kal mutatnak magasabb abszorpció értéket, mint hímjeik. 7. Három órán keresztül tartó méréseknél a harmadik órában fogyasztott oxigén mennyisége megközelítőleg azonos volt. mint az első órában fogyasztotté, tehát a vizsgált Amphipodák a csökkenő oxigéntartalomnál is fönntartják légzésintenzitásukat, és csak egy alsó oxigéntartalom-határérték alatt csökken rohamosan oxigénfelvételük. 8. Oxigénfölvétel szempontjából az optimális hőmérséklet mindkétfajnál 15 C° körül van. 9. A letális hőmérsékleti zóna a Gammarus roeselinél 27 C°-nál kezdődik, a Dicerogammarus villosusnál 31 C° fölött van. 10. Esetünkben a Dicerogammarus villosus hőmérsékleti toleranciája nagyobb, mint a Gammarus roeselié, amely az eltérő hőmérsékleti amplitúdójú víztípusokhoz való alkalmazkodásokat mutatja.

Actions (login required)

Edit Item