Az Aszófői Séd Malacostraca fajainak elterjedési és ökológiai vizsgálata

Lukacsovics, Ferenc (1958) Az Aszófői Séd Malacostraca fajainak elterjedési és ökológiai vizsgálata. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 165-172. ISSN 0365-3005

Preview

Text 173_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (6MB) | Preview

Abstract

1. 1953-57-ig kutatói munkaközösség dolgozta fel a Balatonba ömlő Aszófői Sédet állattani, növénytani és ökológiai szempontból. Jelen dolgozat a Séd Malacostraca fajainak elterjedési és környezettani viszonyait tárgyalja. 2. A Sédben a következő Malacostraca fajokat találták : Asellus aquaticus (L.) Racowitza, Gammarus (Rivulogammarus) roeseli Gervais, (syn. Carinogammarus triacanthus Schaf.), Synurella ambuláns Fr. Müller, Astacus fluviatilis Fabriciits. 3. Uralkodó faj a Gammarus roeseli, mert a forrásvidéktől csaknem a torkolatig előfordul. Morfológiailag nem a típust képviseli, hanem a "triacanthus" sajátságaihoz áll közelebb. 4. A Gammarus roeseli a patak állati társulásának egyik legjelentősebb tagja. Gyakoriságára jellemző, hogy egyes szakaszok alámerült növényei közül 10 cm-es átmérőjű rostával néhány merítéssel több száz példányt lehet gyűjteni. 5. A Synurella ambuláns és az Asellus aquaticus csaknem minden forrásban, tocsogós rétegszivárgásban és mocsaras, lápos területen megtalálható, előbbieknél jóval kisebb népességben. 6. Az előbbi állatok főtápláléka a patakba és forrásokba hulló vegyes erdő (Fraxinus, Ulmus, Quercus) lombja, a vízben élő algák, magasabbrendű növények és állati anyagok mellett. 7. Több alkalommal találtak a Sédben Astacus fluviatilis példányokat, de mindig csak egy bizonyos helyen. Ezek a rákok élénk kék vagy palaszürke színűek voltak. 8. A Gammarus roeseli példányok zömének páncélján meszes kéreg képződik, mely valószínűleg gátolja az állatot mozgásában, a vedlésben stb. 9. A lakott területek közelében nagyszámú Gammarus roeseli fertőzött a Polymorphus minutus Goeze lárvájától. Egy Gammarus példányban általában 2-3 db acanthella fordul elő. A végleges gazda valamilyen házi víziszárnyas. Egy példányban 6 db ilyen lárvát is találtak. Ilyen nagyszámú parazitalárva esetén megfigyelhető volt az emésztőcsatorna alaki elváltozása a lárvák nyomóhatása következtében. 10. Az adatokat és megfigyeléseket összehasonlították az előző években feldolgozott Pécsely-pataki adatokkal. Az egyik lényeges különbség abban mutatkozott, hogy a Séd vízrendszeréből hiányzik, vagy csaknem hiányzik a Pécsely-patakra annyira jellemző Gammarus fossarum. Hiányuk minden bizonnyal kémiai okokra vezethetőek vissza, amennyiben az oldott Ca és Mg viszonya nem optimális a G. fossarum számára. Valószínű, hogy ebben még konkurrencia (tér) is közre játszik. 11. Mindkét vízrendszerre jellemző a mészkiválás, amely a Malacostraca fajok közül csak a G. fossarumot és a G. roeseli példányait érinti. A Pécselypataki Gammarus okon kicsi a mészinkrusztációs folt, sohasem éri el a szelvények nagyságát, míg a Séd Gammarusain gyakori a szelvényt teljesen elfedő kéregszerű mészbevonat. 12. A Gammarus roeseli a Pécsely patakban a torkolatig - az ún. Sédút elejéig - terjed, de az Aszófői-Sédben a torkolat előtt 5-600 méteren belül már nem fordul elő. 13. A Synurella ambuláns előfordulása mindkét patakban azonos képet mutatott. 14. Amíg a Pécsely-patakban a Gammarus roeseli példányok között csak elvétve akad Polymorphus minutus lárvával fertőzött példány, addig a Séd vizében élő Gammarus populációk olykor 60%-ban fertőzöttek voltak.

Actions (login required)

Edit Item