A vízalatti fényviszonyok és a fotoszintézis összefüggése a Balatonban, 1957 nyarán

Felföldy, Lajos and F. Kalkó, Zsuzsa (1958) A vízalatti fényviszonyok és a fotoszintézis összefüggése a Balatonban, 1957 nyarán. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 303-329. ISSN 0365-3005

Preview

Text 331_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (18MB) | Preview

Abstract

A Balaton elsődleges termelését becslő módszer kidolgozására irányuló első - nagyrészt tájékozódó - munkánk ismertetése során először a természetes vizek fényklímájának és azok mérésének elvi és módszertani kérdéseivel foglalkoztunk. Fejtegetéseink során rámutattunk, hogy a hidrobiológiában használatos Lambert-féle extinkciós koefficiens helyett a tízes alapú logaritmus-rendszeren alapuló Bunsen-féle vertikális extinkciós-koefficiens sokkal praktikusabb (számítási könnyebbség, a reciprok érték azzal a vízmélységgel egyenlő, ahová a felszíni fény 0,1 része jut stb.) Munkánknak ebben a részében a leghasználatosabb optikai állandók kiszámítását és összefüggéseit ismertettük. Ami balatoni fényméréseink eredményeit illeti, célkitűzésünk szempontjából legfontosabb annak már többek által hangsúlyozott változékonysága,optikai hatásával magyarázható. Ez a tény, a becslő módszernél elkerülhetetlen átlagértékek megállapítását nagyon megnehezíti. Határozott és jellegzetes optikai rétegezó'dés a Balatonban nem alakulhat ki, annak ellenére, hogy a víz optikailag horizontálisan is és vertikálisan is nagyon inhomogén. A Balatonba a víz zavarosságától többé-kevésbé függetlenül a sárga és zöld fénytartományok sugarai hatolnak legmélyebbre. A színszűrőkkel és azok nélkül végzett fényméréseink szerint, a fotocella színérzékenysége és a Balaton vizének saját zöld színe miatt a szűrő nélküli műszerrel mért adatokból az optikai állandók nyugodtan kiszámíthatók. Az asszimiláció-kísérleteket egysejtű algák baktérium-mentes tisztatenyészeteivel végeztük azzal a célkitűzéssel, hogy a víz „aktív rétegjének nagyságát a minden műszernél pontosabban reagáló növények segítségével határozzuk meg. A módszertani részben ismertettük eljárásunk elvi meggondolásait. A balatonvíz zavaró oxigén-telítettségét 40-60 percig tartó evakulálással 50-60%-ra csökkentettük. A Balaton természetes planktonjának asszimiláltatása során összefüggést találtunk a kísérleti edény nagysága („térhatás”) és a keletkezett oxigén mennyisége közt. További kísérletek nélkül ezeket az értékeket természetesen nem fogadhatjuk el helyeseknek. A tisztatenyészetekkel végzett kísérletek szerint a Balatonban fényhiány okozta gátlás csak borús időben és nagyon zavaros vízben van, míg a fény túltelítettség miatti fotoszintézis kiesés igen jelentős és ennek számszerű kifejezése a becslő módszer kidolgozásánál elkerülhetetlen. Ennek a kiesésnek nagyságát grafikus módszerrel határoztuk meg. Végül röviden rámutattunk az elsődleges termelés becslőmódszere kidolgozásában végzendő legfontosabb kutatási feladatainkra.

Actions (login required)

Edit Item