Néhány hazai lomblevelű és tűlevelű erdő talajának Ciliáta-faunája

Gellért, József (1957) Néhány hazai lomblevelű és tűlevelű erdő talajának Ciliáta-faunája. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 24. pp. 11-34. ISSN 0365-3005

Preview

Text 13_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_24.pdf Download (18MB) | Preview

Abstract

1. Az ország különböző vidékeiről származó egy lomblevelű és két tűlevelű erdő humuszszintjében összesen 37 Ciliáta faj él, melyből nyolc új faj. 2. A lomblevelű és tűlevelű erdő humuszában a faj azonosságot főleg a Colpodáк képviselik. A Ciliáta-fauna azonban lényegesen különbözik nemcsak a lomblevelű és tűlevelű erdő humuszában, hanem a különböző vidékekről származó fenyőhumuszban is. 3. A talajban és humuszban élő Ciliáták nem elsődlegesek ebben a biotópban, hanem más vízi biotópokból, a talajban való életmódhoz való alkalmazkodás útján váltak másodlagosan geobiontákká. 4. A rendszertani csoportok szempontjából is különbségek vannak az. egyes vidékekről származó humuszminták között. Ez ökológiai tényzőkkel magyarázható. 5. Testméret szempontjából nincsen különbség a kétféle humusz Ciliátái között. Globálisan azonban sokkal kisebbek, mint ugyanazon fajok más vízi biotópban előforduló formái. 6. Az összfauna 42%-a baktériumokkal táplálkozik, de ezek egyben detrítuszevők is. A többi fajok mindenevők vagy ragadozók. 7. A világ bármely részéből származó talajmintában igen sok a közös faj és sokat eddig csak talajokból írtak le. A talajnak van tehát egy sajátos Ciliáta-faunája, még akkor is, ha ezek a fajok más biotópokban is élnek. 8. Nem minden kimutatott faj tekinthető geobiontánali, mégis van egy „alap” Ciliáta-fauna, mely állandóan fejlődik, bővül, tehát jelenleg is kialakulóban van. A fejlődés irányát az egyéb faktorok mellett valószínűleg a környező vízi biotópok faunája is befolyásolja. 9. A talajbeli életmódhoz való alkalmazkodás többé-kevésbé mély morfológiai elváltozásokat hozott létre. Ezért sokszor igen nehéz a talajban élő Ciliáták meghatározása. Itt is érvényes tehát az a tény, hogy a Ciliátákat sok tekintetben csak környezetükre való tekintettel lehet meghatározni. 10. A tenyészetből kipipettázott 0,5 ml vízben a 0,01 ml-ben előfordulóknak csak 10-15-szöröse és nem 50-szerese van. Az 1 ml vízben viszont a 0,5 ml-ben levőknek kétszerese fordul elő. Az egyedek tehát nincsenek egyenletesen eloszolva, aminek oka a szerves anyag mennyiségével és eloszlásával összefüggő biotikus tényezőkben keresendő. 11. A továbbtenyéssjtés idején egy-egy aktív periódus 14-16 napig tart. Lassú szaporodás után az összegyedszám az ötödik napra már eléri a maximumot, majd rövid állandóbb szint után hirtelen csökken és végül lassan elfogy, ami kapcsolatban van a beszáradással párhuzamosan bekövetkező betokozódással. 12. A maximum gyors elérésé a bíotóp tényezőivel összefüggő kényszerűség, mely egyben a talajban való életmódhoz alkalmazkodást jelent, így a beszáradás előtt még kellő ideig aktívan élhetnek. Az egyes fajok 2-5 napig tartják a maximális egyedszámot, és innen származik a maximum pár napos állandósága. 13. A vízmennyiség igen lényeges faktor a talajban előforduló Ciliáták életében. A lomblevelű erdő humusza esetében 1 g-ra számítva 1,5 ml, a tűlevelű erdő humuszánál pedig 2,5 ml vízre van szükség az aktív élethez. Szabad természetben lomblevelű erdőben végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az aktív protozoon élethez legkevesebb 20 mm csapadékra van szükség, ha a talaj teljesen kiszáradt volt. A szükséges átnedvesedés mértéke vidékenként és talajtípusonként az összfaktoroktól függ. 14. Laboratóriumi tenyészetekben a vízmennyiség változásától függetlenül is bekövetkezik 14-16 nap után a létszám nullára csökkenése. Az aktív periódusnak ez az időtartama szabadtermészeti viszonyok között, főleg a víz mikroforgalma következtében, lényegesen eltolódhat pozitív irányba. 15. Egy átnedvesedés alkalmával az új egyedszám nem az előző aktív periódus maximumának megfelelő cisztaszámból indul ki, hanem egy sokkal alacsonyabb számból és lassú szaporodás után mindig az ötödik napon éri el a maximumot. Ez arra vall, hogy a talaj, illetve humusztípusonkét az összfaktoroktól függően korlátozva van az egyedek száma. Az is következik ebből, hogy igen magas az elpusztuló egyedek mennyisége. 16. Az elpusztult egyedek testük anyagaival mint humuszalkotórészek szerepelnek tovább. Paramaeciumdkon végzett analitikus kémiai vizsgálatokra épített analógia alapján, igen tetemes mennyiségű, főleg nitrogénben gazdag szerves-anyag marad a talajban. 17. Az aktív protozoon élethez szükséges 1 g-ra számított vízmennyiség alapján következtetni lehet az 1 g-ban élő Ciliáták számára. Az 1 g humuszból beállított tenyészetek leszámolása azonban alacsonyabb értéket ad, mint az egyszerű átszámítás. 18. A lomblevelű erdő humuszában előforduló 17 faj egy-egy egyede lüktetőhólyagjaikon át naponta 0,0086 µl folyadékot ürít. A 0,5 ml-ben levő összegyedek egy napi ürítése 2,22 µl, míg az összegyedek egy-egy aktív periódus maximumában összesen 4,67 µl folyadékot ürítenek, szintén 0,5 ml összegyedeit számítva.

Actions (login required)

Edit Item