Jégkorszaki reliktum a Balaton vízi faunájában

Varga, Lajos (1954) Jégkorszaki reliktum a Balaton vízi faunájában. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 22. pp. 227-234. ISSN 0365-3005

Preview

Text 277_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_22.pdf Download (6MB) | Preview

Abstract

Irodalmi adatok és saját vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Kellicottia longispina Kell. (Rotatoria) a diluviális eljegesedés idején kialakult Balaton ősi vízi faunájához tartozik. Ezt a fajt a Balatonban glaciális reliktumnak tarthatjuk. A Balaton vizében a fokozatos klímaváltozás következtében történő felmelegedéshez sikeresen alkalmazkodott. Ez abban nyilvánult meg, hogy testnagyságát megkisebbítette, maximális elszaporodási idejét pedig a hideg évszakok hűvös és hideg vizeire korlátozta. A 15°-nál melegebb vízben csak elvétve található, testnagysága ilyenkor a legkisebb. így testnagysága, tüskéi a Balatonban jellegzetes cyclomorphosist mutatnak. Valószínű, hogy az ősi Balaton Kellicottiái az eljegesedés fokozatos visszahúzódásával hozzájárultak a kialakuló északibb tavak benépesítéséhez is. A Balaton ma a Kellicottia l. legdélibb előfordulási helye a sík vidéken. Magashegységben (Gokcsa-tó a Kaukázus déli lejtőin) azonban délebbre is megtalálható. Ma a Balaton planktonjának a hideg időszakban egyik legjellegzetesebb és leggyakoribb tagja.

Actions (login required)

Edit Item