Geiger-Müller csövek holt idejével kapcsolatos vizsgálatok

Fenyves, Ervin and Haiman, Ottó (1952) Geiger-Müller csövek holt idejével kapcsolatos vizsgálatok. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MATEMATIKAI ÉS FIZIKAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 2 (3-4). pp. 351-360.

Preview

Text cut_MATFIZ_2_3_-_4_1952_pp351_-_360.pdf Download (7MB) | Preview

Abstract

Ismeretes, hogy a Geiger—Müller csövek (GM-csövek) egy részecske regisztrálása után bizonyos ideig nem képesek újabb ionizáló részecskéket jelezni. Ezt az időt holt időnek nevezzük és ennek nagysága sok szempontból igen fontos, különösen, amikor nagy intenzitású radioaktív sugárzásokat mérünk, továbbá antikoincidencia berendezéseknél. Ugyanis két egymásután következő részecske érkezése között a holt időnél nagyobb időnek kell eltelnie, hogy mind a kettő regisztrálható legyen. A holt idő nagysága felső határt szab a GM-csővel mérhető intenzitás nagyságának. Radioaktív méréseknél gyakran jelentős azon beütések száma, amelyeket a holt idő következtében nem regisztrálunk és ezért ezekre korrekciót kell alkalmaznunk. A korrekció kiszámításához természetesen szükségünk van a holt idő nagyságának pontos ismeretére. Antikoincidenciába kapcsolt csöveknél fontos, hogy a cső minden ionizáló részre megszólaljon. Ha a cső holt ideje hosszú, előfordulhat, hogy jóllehet ionizáló rész halad át a csövön, mégsem regisztráljuk, és tévesen antikoincidenciának minősítjük az eseményt. Méréseink és az ezzel kapcsolatos fejtegetéseink önkiojtó csövekre vonatkoznak. Az általunk vizsgált csövek töltése 80 Hg mm argon és 10 Hg mm alkohol kioltókeverék volt. A csövek katódja 35 mm átmérőjű rézhenger, anódja pedig 0,1 mm átmérőjű wolfram huzal volt.

Actions (login required)

Edit Item