Egy örök Szindbád meg a capricciók

A. Gergely, András (2021) Egy örök Szindbád meg a capricciók. KULTÚRA ÉS KÖZÖSSÉG, 12 (4). pp. 109-113. ISSN 0133-2597

Preview

Text 09_A.Gergely_2021_04.pdf - Published Version Download (111kB) | Preview

Abstract

A könyv maga igen gazdag és terjedelmes elégia Huszárik művészete körül. Talán mindenütt voltam. Huszárik Zoltán címen jelent meg, s akár életmű-portré, akár szakmai monográfia, szövegszerűen is azt kínálja, hogy a mindörökké vándor Szindbád mellett a mindörökké „köztes állomáson” szemlélődő Huszárik együttes emlékezetét hordozza. S mert nem ok nélkül a Huszárik-emlékezet kulcsfontosságú dokumentumkötete ez (saját írásaival, rajzaival, fotókkal, filmképekkel, korabeli kritikákkal, emlékező és elemző írásokkal, interjúkkal, filmográfiával, filmszerepekkel és díjakkal kiegészítve), talán túlegyszerűsítés is, ha a kanonikus filmmé vált Szindbád felől olvassuk magát a könyvet is. Izmustól függetlenül is, ha a szintézis a cél, ott az adaptáció csupán az első eszköz. A Szindbád-kalandok követésében, töredék-pillanatainak fölidézésében alapkésztetést kínáló Krúdy-szövegek sok ponton változtak a filmre kerüléskor, a képi megoldásokkal mégannyira, a rendezői koncepción túli operatőri, színészi játék, díszletek és jelmezek együttesén túl a korfelfogás is az időiség malmába került: Huszárik akaratlanul is időtlenné írta át a „nők bolondja”, az „örök ifjúság” reménytelen keresője, a „régi szerelmek” emlékeinek hódolója és áldozata szeszélyes kalandjait. S lett belőle mindannyiunk Szindbádja, az örök, a felülmúlhatatlan Latinovits- és a meghaladhatatlan Huszárik-változat, capriccio kivitelben...

Actions (login required)

Edit Item