„Ha a szemébe nézek, magamat látom…” – : A természet és az állatok szerepe a gyermeki fejlődésben

Demszky, Alma Míra (2022) „Ha a szemébe nézek, magamat látom…” – : A természet és az állatok szerepe a gyermeki fejlődésben. KULTÚRA ÉS KÖZÖSSÉG (4). pp. 83-90. ISSN 0133-2597

Preview

Text 10_Demszky_2022_04.pdf - Published Version Download (466kB) | Preview

Abstract

A természet érzékszervi megtapasztalása nélkül nem teljes a gyermekkor és hiányosságokat mutat fel a fejlődés is – ez a jelen tanulmány összefoglaló tézise. A világ technikai fejlődésének üteme jóval meghaladja az emberi lét fizikai-biológiai evolúcióját. Modern koponyánkban kőkori elme lakik. A belső-külső fejlődés közötti meg-nem-felelés számos anómiához, betegséghez vezet – a modern világ népbetegségeit, mint stressz, magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás a végtelenségig sorolhatnánk. Az evolúciós pszichológia belső világunk évmilliós gyökereire mutat rá, melyeket akkor sem tudunk túlhaladni, ha a technika haladás azt sugallja. A gyermekek fejlődése még inkább hozzá van kötve a természethez: a gyermek még nem teljesen része a felnőttek racionális-technikai világának, fejlődésében biológiai programok futnak le. Szüksége van azokra a motorikus, taktilis, emocionális, szociális ingerekre, melyeket csak az állatok szőrének simogatása, a hegy és fa megmászása, az agyag maszatolása, az illatok, szagok, hideg-meleg megtapasztalása adhat meg neki, és melyet semmilyen technikai vívmány nem pótolhat.

Actions (login required)

Edit Item