A közvetlenség felmutatásának példái a fenomenológiában Maurice Merleau-Ponty-nál és másoknál

Berta, Gergely (2020) A közvetlenség felmutatásának példái a fenomenológiában Maurice Merleau-Ponty-nál és másoknál. KULTÚRA ÉS KÖZÖSSÉG, 11 (5). pp. 131-149. ISSN 0133-2597

Preview

Text 19_Berta_2020_05.pdf - Published Version Download (230kB) | Preview

Abstract

Ennek a tanulmánynak a célja az, hogy egy nem túl könnyen azonosítható filozófiai aspektus megjelenésére mutasson be példákat a fenomenológia három különböző időszakából, különös tekintettel olyan szerzőkre, mint Edmund Husserl, Maurice Merleau-Ponty és Michel Henry. Ez a közvetlenség aspektusa, amely alatt egy olyan filozófiai ambíciót és metodológiát értünk, amelynek alapvető igénye az élet minél eredetibb, spontán önadódásában való tettenérése. Ez az első hallásra nehezen meghatározható mozzanat körülbelül azt jelenti a filozófiában, mint az impresszionizmus és posztimpresszionizmus a festészetben. Illékony impreszszióknak, a test köztes világának, az affekciókkal átitatott tapasztalatnak vagy a Másikkal való kapcsolatom fakticitásának a legális filozófiai térbe való beemelése. Az elemzés először G. W. F. Hegel értelmezését tekinti át röviden, akinél a közvetlenség még egy absztrakt formában, de már a közvetettel párhuzamba állítva és részben egy ontológiai szerkezetbe illesztve ábrázolódik. Majd előre ugorva a fenomenológia megszületéséhez, Edmund Husserl munkásságában keressük meg a közvetlenséget előtérbe állító és olykor eltávolító mozzanatokat, akinél már helyenként konkrét formában jelenik meg a közvetlen. Egyik központi témánk Maurice Merleau-Ponty, aki a Husserl-i alapokból kiindulva, de teljesen autonóm módon újítja meg a fenomenológiát és fejleszti végül ontológiává. Egyedülálló módon egy új heterogén egységet teremt a tudat, a test, és a világ között, az egyes vetületeket a lényegükbe hatolóan összekapcsolva, számos fogalmat teljesen újraértékelve. Zárásként pedig Michel Henry-t mutatom be röviden, aki magát az Életet emeli fenomenológiájának központi fogalmává. Munkáiban az Élet megnyilatkozása egy Ön-kinyilatkozás, melyben az Élet magát hozza a világra, és mely immanens módon tárul fel önmagának. A közvetlenség aspektusának térnyerése során tanúi lehetünk a fogalom két különböző mozgásának: először az absztrakttól a konkrét felé, majd a teoretikustól a fakticitás, majd az immanencia felé. A történeti áttekintésben nem állt szándékomban a közvetlenséget kizárólagos filozófiai módszerként beállítani. Pusztán a közvetett és a közvetlen hatékony és egymást kiegészítő egyensúlyára szeretném felhívni a figyelmet, mint amely előremutató lehet például a kortárs fenomenológiában is.

Actions (login required)

Edit Item