A sóláz

Tory, Kálmán and Légrádi, Regina and Némethi, Zaránd and Kincs, Judit and Reusz, György and Tulassay, Tivadar (2024) A sóláz. ORVOSI HETILAP, 165 (29). pp. 1107-1111. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1107.pdf Download (187kB) | Preview

Abstract

Az újszülött- és csecsemőkori hypernatraemia lázat okozó hatására 100 évvel ezelőtt Heim Pál is felhívta a figyelmet. Az évszázados ismeret ellenére ritkán gondolunk ennek lehetőségére. Egy négynapos, láz miatt felvett fiú újszülött esete kapcsán mutatjuk be az újszülöttkori hypernatraemia elkülönítő kórisméjét. A hypernatraemia ebben a korban az esetek döntő részében elégtelen anyatejes táplálás, 10%-ot meghaladó súlyvesztés következménye. A súlyvesztés mértéke arányos a hypernatraemia fokával. A lázért azonban nem a folyadékhiány, hanem a hypernatraemia a felelős, ahogy azt csecsemők sómérgezéssel járó esetei mutatják. Mind a dehidráció, mind a sómérgezés következtében fellépő hypernatraemia fokozott vizeletozmolalitással jár, a frakcionális nátriumkiválasztás azonban csak sómérgezésben magas. A felvett újszülött vizeletozmolalitása azonban alacsony, 100 mOsm/kg alatti, fajsúlya 1005 g/l volt. A hypernatraemia és a hipozmoláris vizelet együttes fennállása diabetes insipidusra utal. Ennek leggyakoribb, X-hez kötött, renalis formáját igazolta a genetikai vizsgálat, az AVPR2 öröklött variánsának kimutatásával. A gyermek polyuriája hipotiazid- és indometacinkezelés hatására jelentősen csökkent, a folyadékbevitel ad libitum biztosításával nem alakult ki a következő hónapokban hypernatraemia. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1107–1111.

Actions (login required)

Edit Item