Az elsajátítás értelmezése 20. és 21. századi térelméletekben, és egy vizsgálati keretrendszerének megalapozása = Interpreting Appropriation in Space Theories of the 20th and 21st Centuries, and Proposing a Framework for Its Practical Investigation

Hory, Gergely (2023) Az elsajátítás értelmezése 20. és 21. századi térelméletekben, és egy vizsgálati keretrendszerének megalapozása = Interpreting Appropriation in Space Theories of the 20th and 21st Centuries, and Proposing a Framework for Its Practical Investigation. ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 51 (3-4). pp. 345-366. ISSN 0013-9661

Preview

Text article-p345.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (578kB) | Preview

Abstract

Tanulmányom az elsajátítás és a térbeliség kapcsolatának értelmezésével foglalkozik. Az elsajátítás olyan gyakorlatokat jelent, melyek során az ember birtokba vesz egy objektumot vagy helyszínt, és azt sajátjának tekinti. A dolgozatban kifejtem, hogy az elsajátítás mint jelenség alapvető téri jellemzőkkel bír. Rámutatok továbbá, hogy az elsajátítás koncepciója fontos elemét képezi Henri Lefebvre a tér társadalmi termeléséről alkotott elméletének. A Lefebvre munkásságát feldolgozó és továbbépítő szerzők eredményeinek felhasználásával az elsajátítás különböző értelmezési tartományait tárom fel: ezek szerint az elsajátításra tekinthetünk mint a környezet kreatív átalakítását és határok létrehozását előidéző gyakorlatra; mint várospolitikai kritikára; mint a spontaneitás megnyilvánulására; illetve mint jelentéstermelő médiumra. Ezentúl megvizsgálom, hogy az időbeliség hogyan képes befolyásolni az elsajátítás bármely aspektusát. A tanulságok felhasználásával célom egy olyan elméleti fogalmakat magában foglaló keretrendszer felállítása, mely az elsajátítás valós téri eseteinek kutatásához használható. Az épített környezetnek az elsajátítás gyakorlatain keresztül történő vizsgálatától azt várom, hogy az ember által megtapasztalt valóság számos összetevője közötti eddig ismeretlen összefüggésre világít rá. | This paper investigates the understanding of the relationship between appropriation and spatiality. Appropriation means practices, through which people come into the possession of an object or location, and consequently they regard those as their own. The study shows that spatial qualities are significant elements of the phenomenon of appropriation. Furthermore, it is highlighted that the concept of appropriation is an important element in Henri Lefebvre’s theory of the social production of space. Relying on results of authors analysing and developing further the work of Lefebvre, various fields of understanding of appropriation are to be discovered that are the following: appropriation as creative practice modifying and creating borders in the built environment; as critical tool in urban politics; as the manifestation of spontaneity; and as media producing meanings. Additionally, it is to be investigated how temporality affects any of the aspects of appropriation. My aim is to set up a framework based on the investigated theories that incorporates concepts usable during researching real spatial cases of appropriation. The analysis of the built environment through the practices of appropriation is expected to shed light on currently undetected relationships among constituting elements of the experienced reality.

Actions (login required)

Edit Item