Gyorsított terápiaoptimalizáció szívelégtelenségben hospitalizáción átesett betegeken

Gergely, Tamás G and Bánfi-Bacsárdi, Fanni and Komáromi, Anna and Pilecky, Dávid and Boldizsár, Elizabet Mirjam and Flegler, Dorottya and Kazay, Ádám and Füzesi, Tamás and Forrai, Zsolt and Vértes, Vivien and Sayour, V. Nabil and Andréka, Péter and Piróth, Zsolt and Nyolczas, Noémi and Muk, Balázs (2024) Gyorsított terápiaoptimalizáció szívelégtelenségben hospitalizáción átesett betegeken. ORVOSI HETILAP, 165 (31). pp. 1197-1205. ISSN 0030-6002

Text 650-article-p1197.pdf Restricted to Repository staff only Download (528kB) | Request a copy

Abstract

Bevezetés: Az Európai Kardiológus Társaság 2023-ban megújított Szívelégtelenség Irányelve gyorsított terápiaoptimalizációt javasol minden, szívelégtelenségben szenvedő beteg számára hospitalizációt követően a prognózis javítása érdekében a STRONG-HF vizsgálat alapján. Ugyanakkor a STRONG-HF vizsgálat szigorú randomizációs kritériumokkal rendelkezett, így a napi gyakorlatban széles körű megvalósíthatóságáról nem állnak rendelkezésre adatok. Célkitűzés és módszer: Célkitűzésünk intézetünk Szívelégtelenség Részlegén hospitalizált, majd Szívelégtelenség Ambulanciánkon követett, kilenc, egymást követő gyorsított terápiaoptimalizáción átesett, csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő beteg retrospektív pilotvizsgálatának bemutatása. A gyorsított terápiaoptimalizációra való alkalmasságuk meghatározása a STRONG-HF vizsgálat alapján felállított kritériumok szerint történt (systolés vérnyomás ≥100 Hgmm, szívfrekvencia ≥60 min –1 , szérumkáliumszint ≤5 mmol/l, becsült glomerularis filtráció ≥30 ml/min/1,73 m 2 ). Eredmények: Vizsgált betegeink életkora 33 és 74 év közötti, a felvételi NT-proBNP mediánértéke 4786 (1670–13283) pg/ml, a becsült glomerularis filtrációs ráta 92 (58–101) ml/min/1,73 m 2 , a szérumkáliumszint 3,9 (3,6–4,3) mmol/l, a systolés vérnyomás 134 (115–136) Hgmm, a szívfrekvencia 113 (96–134) min –1 , a bal kamrai ejekciós frakció 23 (20–34)% volt. A kórházi felvételkor egy-egy betegnél céldózis alatti négyes és hármas terápia került alkalmazásra, míg a többi esetben a stratégiai gyógyszerek közül kettő vagy kevesebb gyógyszercsoportot alkalmaztunk. Elbocsátáskor egy beteg kivételével bevezetésre került a négyes terápia: RASi (renin-angiotenzin-rendszer-gátló) esetén az elért dózis átlagosan a céldózis 61%-a, βB (béta-blokkoló) esetén a 26%-a, MRA (mineralokortikoidreceptor-antagonista) esetén a 97%-a volt, SGLT2i- (nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátló) kezelésben nyolc beteg részesült. A hathetes utánkövetés során jelentős szövődmény nem jelentkezett. A gyorsított terápiaoptimalizációt követően RASi esetén átlagosan a céldózis 94%-át, βB esetén a 93%-át, MRA és SGLT2i esetén a 100%-át értük el. Hat beteg esetén céldózisú négyes terápia került feltitrálásra, míg három esetben a tünetes hypotonia és/vagy bradycardia gátolta a RASi és βB dózisemelését. A betegek visszajelzései alapján a gyorsított terápiaoptimalizáció nem jelentett jelentős megterhelést, a szoros kontroll azonban növelte a biztonságérzetüket. Következtetés: Eseteink alapján a szívelégtelenség első vonalbeli gyógyszeres kezelésének a nemzetközi irányelv szerinti gyorsított terápiaoptimalizációja kivitelezhető és biztonságos volt a szívelégtelenség miatti hospitalizációt követően. A betegeken nagy dózisú négyes terápia volt elérhető. A gyorsított terápiaoptimalizáció mind a klinikustól, mind a betegtől kellő odafigyelést igényelt. Orv Hetil. 2024; 165(31): 1197–1205.

Actions (login required)

Edit Item