Reconstruction of Middle Triassic platform drowning and basin evolution of the Balaton Highland: new micropaleontological constraints = A Balaton-felvidéki középső triász platformok megfulladásának és medencefejlődésének rekonstrukciója új mikropaleontológiai adatok alapján

Budai, Tamás and Haas, János and Karádi, Viktor and Vadler, Emma and Tóth, Emőke (2024) Reconstruction of Middle Triassic platform drowning and basin evolution of the Balaton Highland: new micropaleontological constraints = A Balaton-felvidéki középső triász platformok megfulladásának és medencefejlődésének rekonstrukciója új mikropaleontológiai adatok alapján. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 154 (2). pp. 115-132. ISSN 0015-542X

Preview

Text Budaietal.2024.pdf - Published Version Download (9MB) | Preview

Abstract

A Balaton-felvidék és a Veszprémi-fennsík területén az anisusi emelet középső részét egymással heteropikus fáciesű képződmények alkotják (1. és 2. ábra): a sekélytengeri, karbonátplatform-fáciesű Tagyoni Formáció és a hemipelágikus medencefáciesű Felsőörsi Mészkő. A két heteropikus fácies elterjedése alapján három pelsoi szigetplatform rekonstruálható: a Balaton-felvidék középső részén lévő Tagyoni-platform, az attól északra lévő Barnagi-platform és a Veszprémi-fennsíkon lévő Kádártai-platform (9. ábra, A). A korábbi részletes ammoniteszvizsgálatok szerint (Vörös 1998, 2018; Vörös & Budai 1993a, b; Vörös et al. 1996, 2003a, b) a közöttük lévő medence üledékképződése folyamatos volt, a Felsőörsi Mészkő és Vászolyi Formáció rétegsorában elkülöníthető az összes ammoniteszzóna a középső anisusitól (Balatonicus Z.) a ladin elejéig (Curionii Z.). Ezzel szemben a pelsoi platformok területén üledékhézag és jelentős fáciesváltozás figyelhető meg a Tagyoni Formáció sekélytengeri, ciklusos rétegsora és a fölötte éles határral települő, felső anisusi medencefáciesű karbonátokból és vulkanitból álló Vászolyi F. között (Budai & Haas 1997, Vörös et al. 1997, Budai et al. 1999b), ami a platformok megfulladásaként értelmezhető (Budai & Vörös 2006). A platformok megfulladását előidéző folyamatok korának pontosabb meghatározása céljából mikropaleontológiai vizsgálatot végeztünk mindhárom platform egy-egy szelvényében. Az Akol-domb rétegsorában (4. ábra) a Tagyoni F.-ra települő Vászolyi F. krinoideás mészkövének conodonta-együttese a Paragondolella bulgarica Zónába tartozik, ami igazolja a Barnagi-platform peremi részének késő pelsoi megfulladását. A fölötte települő ammoniteszes mészkő (Vörös et al. 2022) conodonta-együttese késő illyr korú, az ostracoda-együttes mély neritikus környezetre utal. A szentkirályszabadjai kőfejtőben (7. ábra) a Tagyoni F.-t metsző neptuni telér Paragondolella bulgarica, P. bifurcata és P. hanbulogi conodonta-együttese a Balaton-felvidéki kora anisusi karbonátrámpa feldarabolódását eredményező, extenziós tektonikai esemény pelsoi korát igazolja. Itt a Tagyoni Mészkő fölött éles határral települő Vászolyi F. bázisrétegeiből P. bifurcata, P. hanbulogi és Ne. cornuta conodonta-együttes került elő, amely a Kádártai-platform peremi részének kora illyr megfulladását támasztja alá (Budai & Haas 1997, Vörös 1998). A Dörgicse Drt–1 térképező fúrás a Tagyoni-platform rétegsorát reprezentálja (8. ábra), amelyben a Tagyoni F.-ra települő krinoideás mészkő conodonta-együttese a platform kora illyr megfulladására utal. A platformok megfulladásának árnyaltabb értelmezése céljából az új adatokat együtt elemeztük a korábban publikált Balaton-felvidéki és alpi–dinári kutatási eredményekkel. Megállapítottuk, hogy a három Balaton-felvidéki platform – illetve azokon belül egyes részterületek megfulladásának időpontja területenként bizonyos fokú eltérést mutat (9. ábra, A, B), és ezt igyekeztünk összefüggésbe hozni a lehetséges kiváltó okokkal. A legkorábbi megfulladási esemény a pelsoi idejére rögzíthető a Barnagi-platform peremén (10. ábra, A). Ezzel egy idejű a Kádártai-platform peremi részén feltárt neptuni telér felnyílása, továbbá megegyezik az Aggtelek–Rudabányai-egység (Velledits et al. 2011, Péró et al. 2015), az Északi-Mészkőalpok (Velledits et al. 2017, Gawlick et al. 2021), a Dolomitok (Farabegoli & Guasti 1980) és a Dinaridák (Sudar et al. 2013) legidősebb középső triász telérjeinek korával. Ez az esemény tehát egyértelműen kapcsolatba hozható a Neotethys nyugati selfjének számos részén megfigyelt, extenziós blokktektonikával (11. ábra). A Tagyoni-platform mindhárom korábban vizsgált szelvényében (Szentantalfa, Dörgicse, Vászoly) a pelsoi sekélytengeri karbonát fedőjében települő, legidősebb medenceüledék középső illyr korú (Trinodosus kron, Camunum szubkron) az ammoniteszek alapján (Vörös & Budai 1993a, b; Vörös 1998). A Dörgicse Drt–1 esetében a conodonta-fauna ennél valamivel idősebb, kora illyr kort jelez. Időpontját és jellegét tekintve ez a megfulladási esemény egyértelmű korrelációt mutat az Aggtelek–Rudabányai-egység Steinalmi-rámpájának megfulladásával (Szár-hegy; Vörös 2010). A Kádártai-platform DNy-i pereme (Szentkirályszabadja) ugyancsak a Camunum szubkron idején fulladt meg (Budai & Haas 1997), a platform belsőbb részei felé azonban a folyamat kezdete fiatalodást mutat (9. ábra, A, B; 10. ábra, B). A kádártai kőfejtő szelvényében a medencefáciesű rétegsor legidősebb conodonta-együttese az illyr végét jelzi (Paragondolella trammeri Z.; Karádi et al. 2022). Ez összhangban van a hajmáskér–sólyi területen tapasztaltakkal, ahol a megfulladási felszín fölötti legalsó rétegek ammoniteszfaunája a Reitzi Zóna legfelső, Avisianum szubzónájába tartozik (Vörös 1998, Budai et al. 2001). Értelmezésünk szerint a megfulladási esemény időbeli eltolódása elsősorban a Kádártai-platform ÉK felé terjeszkedő tektonikus feldarabolódásával magyarázható, de a megfulladást elősegíthette a tengerszint eusztatikus emelkedése és az egyre intenzívebbé váló vulkanizmus is a késő illyr során (10. ábra, B). Az ostracoda-együttesek szerint mély, neritikus, tenger alatti hátsági környezet alakult ki a platformok illyr megfulladását követően. A ladin során az üledékgyűjtő további mélyülését igazolja a batiális (ún. „psychroszferikus”) ostracoda-taxonok megjelenése és arányának növekedése az együttesekben. | Three Middle Anisian carbonate platforms (Barnag, Tagyon and Kádárta Platforms) surrounded by the hemipelagic Felsőörs Basin have been reconstructed in the Balaton Highland. The truncated surface of all platforms is covered by basinal carbonates and volcanic rocks of the Vászoly Formation. Based on conodont investigations these platforms were subject to drowning at different times. The earliest drowning was recognized in the late Pelsonian on the southern edge of the Barnag Platform (Paragondolella bulgarica Zone). This date correlates well with the opening of a neptunian dyke encountered near the southwestern margin of the Kádárta Platform and also with the age of the dykes cutting through Pelsonian platforms in the Northern Calcareous Alps, Aggtelek Hills, Dinarides and Dolomites. Drowning of the Tagyon Platform and the marginal area of the Kádárta Platform occurred in the early Illyrian (Paragondolella bifurcata and Neogondolella constricta Zones). However, the Kádárta Platform shows a trend of decreasing age for the timing of the drowning from the edge towards the inner parts of the platform during the late Illyrian. This can be explained by tectonically forced backstepping of the downfaulted marginal blocks and/or by eustatic sea-level rise accompanied by increasing volcanic activity that may have caused the decrease of transparency of the sea-water. Later on, as a result of intensifying sea level rise bathyal environment formed during the Ladinian that can be confirmed by the appearance and increasing dominance of deep-water ‘psychrosphaeric’ forms in the ostracod assemblage.

Actions (login required)

Edit Item