Amrita Sher-Gil indiai képei

Keserü, Katalin (2023) Amrita Sher-Gil indiai képei. A NŐI DIMENZIÓ: A KORTÁRS NŐI REFLEXIÓK FÓRUMÁNAK FOLYÓIRATA, 3 (1). pp. 16-32. ISSN 2786-3905

Preview

Text AND7_2023_Tavasz_v2_0_Keseru_K.pdf - Published Version Download (10MB) | Preview

Abstract

E szöveg írásakor Amrita művészete és élete egyik fordulópontjához érkezett. Az európai festőtechnikát (tanulmányok, vázlatok alapján olajfestékkel vászonra) hivatalosan Párizsban sajátította el, nem hivatalosan a hosszú magyarországi tartózkodásai alatt is, az 1930-as évek első felében. A párizsi École des Beaux Arts akadémia volt, s mint ilyennek nem sok köze volt az élethez, annál inkább a mesterséghez. A figura (fej, majd test), a csendélet és a táj megfigyelését, szerkezeti felépítését és a festés alapjait lehetett elsajátítani. Amritát kivételnek is tekinthetjük a növendékek közt, hiszen például a nőmodellekről festett képei idővel feltűnő érzékenységről, tényszerűségről és együttérzésről – életről: a saját, egyéni szemlélet kifejezésének szándékáról és képességéről – tanúskodtak. Kortársunk, Geeta Kapur indiai művészettörténész – ma használatos szóval – a reflektív karakter megjelenésével magyarázta az utolsó európai tanulóévek (1933–34) erőteljes női portréit 1972-ben. (Az akadémián voltak nem európai modellek is, de Amrita Magyarországon foglalkozott behatóbban – elsősorban a bőrszín, valamint a viseletek tarkasága, azaz határozottan festői színproblematika miatt – cigány modellekkel. Ez azért érdemes megjegyzésre, mivel a magyar–indiai származású, Budapesten született Amrita – kamaszkori indiai élményei szerint – az ottani „fehér” társaságban sötétebb bőrűnek számított. Festői – a színviszonylatokkal kapcsolatos – tanulmányaiban ez a háttér/környezet és az alak viszonyaként jelenik meg: önarcképeinek fele vörös háttérrel készült 1930–32 között, míg a fehér modell után festett arcképeinél ez a szín ritka.)

Actions (login required)

Edit Item