Role of the video head impulse test in the evaluation of vestibulo-ocular reflex in individuals with Parkinson’s disease = A videós fejimpulzusteszt szerepe a vestibuloocularis reflex értékelésében Parkinson-kóros egyéneknél

Sonkaya, Riza and Karababa, Ercan and Bozkurt, Hatice Kübra and Satar, Bülent (2024) Role of the video head impulse test in the evaluation of vestibulo-ocular reflex in individuals with Parkinson’s disease = A videós fejimpulzusteszt szerepe a vestibuloocularis reflex értékelésében Parkinson-kóros egyéneknél. IDEGGYOGYASZATI SZEMLE / CLINICAL NEUROSCIENCE, 77 (9-10). pp. 295-301. ISSN 0019-1442

Preview

Text a-videos-fejimpulzusteszt-szerepe-a-vestibuloocularis-reflex-ertekeleseben-parkinson-koros-egyeneknel.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Background and purpose – Parkinson’s disease (PD) is the most common movement disorder and the second most common neurodegenerative disease of the central nervous system. Dizziness is frequently reported by PD patients, yet there is a paucity of research focusing on the vestibulo-ocular reflex (VOR) in this population using highfrequency vestibular testing. This study aims to investigate the VOR in individuals with PD using the video head thrust test with and without suppression. Methods – Forty individuals with PD and 40 healthy individuals were included in the study. According to the Hoehn-Yahr Scale, individuals with PD were defined as early stage with a score of 1–2.5 and middle to late stage with a score of 3 to 5. The Head Impulse Testing Paradigm (HIMP) and Suppression Head Impulse Testing Paradigm (SHIMP) were applied to all individuals. Results – No statistically significant difference was observed between the PD group and the control group in terms of semicircular canal (SCC) gains in both HIMP and SHIMP tests. No catch-up saccades were observed in the right anterior, right posterior, left anterior, and left posterior SCC planes in the PD and control groups. However, in the right lateral SCC plane 32 patients in the PD group had saccades, while 8 patients in the control group had saccades. In the left lateral SCC plane, 32 patients in the PD group and 9 patients in the control group had catch-up saccades. A statistically significant difference was observed in the number and amplitude of saccades in the right and left lateral SCC planes compared to the control group (p<0.05). In addition, in the PD group, the amplitude, peak velocity, and latency of the anticompensatory saccades seen in SHIMP showed a statistically significant difference compared to the control group (p<0.05). Conclusion – VOR in the vertical SCC plane was not affected in individuals with PD. However, VOR in the lateral SCC plane was affected. It was concluded that when evaluating VOR with both HIMP and SHIMP in individuals with PD, the presence of catch-up saccades should be focused on and evaluated for possible vestibular dysfunction, even though SCC gains are normal. This study will contribute to a deeper understanding of vestibular function in PD, potentially informing better management strategies for dizziness in this population. | Háttér és cél – A Parkinson-kór (Parkinson’s disease, PD) a leggyakoribb mozgászavar és a második leggyakoribb központi idegrendszeri neurodegeneratív betegség. A PD-betegek gyakran számolnak be szédülésről, mégis kevés kutatás összpontosít a vestibuloocularis reflexre (VOR) ebben a populációban nagyfrekvenciás vestibularis teszteléssel. E tanulmány célja a VOR vizsgálata PD-betegeknél videós fejlökésteszt (head thrust test) segítségével, szuppresszióval és a nélkül. Módszerek – A vizsgálatba 40 Parkinsonkóros és 40 egészséges személyt vontunk be. A PD-betegeket a Hoehn–Yahr-skála szerint korai stádiumúnak (1–2,5 pont), illetve középső és késői stádiumúnak (3–5 pont) definiáltuk. A fejimpulzus-tesztelési paradigmát (Head Impulse Testing Paradigm, HIMP) és a szuppressziós fejimpulzus-tesztelési paradigmát (Suppression Head Impulse Testing Paradigm, SHIMP) alkalmaztuk minden egyénnél. Eredmények – A PD-csoport és a kontrollcsoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a félkörös ívjárat- (semicircular canal, SCC) nyereséget illetően a HIMP- és SHIMP-tesztekben. Sem a PD-, sem a kontrollcsoportban nem figyeltek meg felzárkózó (catch-up) szakkádokat a jobb elülső, a jobb hátsó, a bal elülső és a bal hátsó SCC-síkokban. A jobb lateralis SCC-síkban azonban a PD-csoportban 32 betegnél, míg a kontrollcsoportban nyolc betegnél volt szakkád. A bal lateralis SCC-síkban a PD-csoportban 32 betegnek, a kontrollcsoportban pedig kilenc főnek voltak catch-up szakkádjai. A jobb és bal lateralis SCC-síkban a kontrollcsoporthoz képest statisztikailag szignifikáns különbség volt megfigyelhető a szakkádok számában és amplitúdójában (p < 0,05). Ezenkívül a PD-csoportban a SHIMP-ben észlelt antikompenzátoros szakkádok amplitúdója, csúcssebessége és latenciája statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott a kontrollcsoporthoz képest (p < 0,05). Következtetés – PD-betegeknél a vertikális SCC-síkban nem érintett a VOR, azonban a lateralis SCC-síkban érintett. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a VOR HIMP és SHIMP segítségével történő értékelése során a PD-ben szenvedő egyéneknél a catch-up szakkádok jelenlétére kell összpontosítani, és ki kell értékelni azokat az esetleges vestibularis diszfunkció felfedezése érdekében, még akkor is, ha az SCC-nyereség normális. Ez a tanulmány hozzájárulhat a vestibularis funkció mélyebb megértéséhez Parkinson-kórban, ami jobb kezelési stratégiákat eredményezhet a szédülés ellen ebben a populációban.

Actions (login required)

Edit Item