A kommunista párt káderpolitikájának az érvényesítése a határőrségnél 1945-1956

Gáspár, László (2008) A kommunista párt káderpolitikájának az érvényesítése a határőrségnél 1945-1956. RENDVÉDELEM-TÖRTÉNETI FÜZETEK - ACTA HISTORIAE PREASIDII ORDINIS : TUDOMÁNYOS PERIODIKA (17). pp. 13-18. ISSN 1216-6774

Preview

Text RTF_XIVevf_17sz_013-018.pdf - Published Version Download (382kB) | Preview

Abstract

A magyar történelemben a „ki-kit győz le” néven rögzült időszak speciális körülményei tükröződnek a korabeli határőrség tevékenységében. A nagyhatalmak teheráni, jaltai majd potsdami találkozóján lényegében eldöntötték, hogy a győztes államok befolyási övezeti, mely országokra fognak kiterjedni. Magyarország a Szovjetunió befolyási övezetébe került. Ezen döntés kivitelezésére érezte magát hivatottnak a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), majd a Magyar Kommunisták Pártja (MKP). Tevékenységüket természetesen szovjet támogatással és jóváhagyással valósították meg. Egy olyan országot átvezetni a szocializmus társadalmi rendszerébe és a Szovjetunió szövetségesévé tenni, amelyben szilárd polgári viszonyok uralkodtak, és száz éves hagyománya volt az orosz ellenességnek – az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverésében vállalt dicstelen orosz szerepből fakadóan – nem volt egyszerű feladat. E stratégiai célkitűzés érdekében a RÁKOSI Mátyás által vezetett kommunista párt ügyes taktikát dolgozott ki. Nevezetesen a kommunisták vezető szerepet harcoltak ki maguknak a magyar baloldalon belül. Erre támaszkodva pedig – az egyébként túlerőben lévő jobboldal – csupán egy-egy szelete ellen indítottak támadást. Ily módon sikerült a viszályára fordítani az erőviszonyokat, hiszen a kommunisták által vezérelt baloldal már erőfölényben volt, ha nem a jobboldal egészével, hanem annak csupán egy-egy blokkjával került szembe. A folyamat végén a kommunisták a szövetségeseiket is felszámolták ily módon minden hatalmat kontroll nélkül a saját kezükben koncentráltak. A magyarországi proletáriátus helyett a kommunista párt vezetőinek uralmához vezetett a „ki-kit győz le” időszak. Ebben a folyamatban lényeges volt a fegyveres testületek szerepe. A Magyar Királyi Csendőrséget a KOMINTERN –mint a polgári rend leghatékonyabb támaszát már a két világháború között feloszlatásra ítélte határozatával. A csendőrséget Magyarországon 1945-ben oszlatták fel harmadszorra. Mindhárom feloszlatásnak nem szakmai, hanem deklaráltan politikai okai voltak. A csendőrség feloszlatásával a polgári demokráciákban szokásos rendvédelmi modell lényeges eleme veszett el. Nevezetesen az a körülmény, hogy a rend védelme nem koncentrálódik egyetlen testületbe. A kormánynak nincsen rendfenntartói monopóliuma. Magyarországon 1945-ben ezt a modellt felszámolták. A rend védelmének jogosultságai és kötelezettségei szinte teljes egészében a rendőrség kompetenciájába kerültek. Ezzel együtt pedig az önkormányzatoktól elvonták a rendfenntartására irányuló – több száz éves hagyománnyal rendelkező – jogosultságukat. A monopolhelyzetbe juttatott rendőrségben pedig – különböző technikákkal kommunista szimpatizáns többséget hoztak létre. A rendvédelemben ily módon kommunista befolyást alakítottak ki, amelyet fokozatosan gyarapítottak. A fegyveres erők tekintetében az eredetileg nagyobb erőt képviselő honvédséget karcsúsították különböző indokokkal. A határőrséget pedig igyekeztek oly mértékben felfejleszteni, hogy az ereje vetekedjék, vagy lehetőleg haladja meg a honsédségét. A fejlesztés során pedig a kommunista szimpatizánsok túlsúlyát alakították ki a testületben. E folyamat során a régi – 1945 előtt is hivatásosként szolgáló – szakembereket eltávolították. A határőrség kommunista befolyás alá helyezésének a folyamatát annak kulcsfontosságú lépéseit és szakaszait tárja fel a dolgozat. E folyamat során számos nehézség is adódott. A legnehezebb feladatot az jelentette, hogy meg kellett őrizni a szervezett működőképességét, akkor is amikor a szakterület tudatlanjai kezébe került a testület irányítása.

Actions (login required)

Edit Item