Pitvarfibrilláció során alkalmazott véralvadásgátló kezelés dilemmái krónikus veseelégtelenségben = Anticoagulation dilemma for atrial fibrillation among patients with chronic kidney failure

Várady, Tímea and Mácsai, Emília and Dolgos, Szilveszter (2024) Pitvarfibrilláció során alkalmazott véralvadásgátló kezelés dilemmái krónikus veseelégtelenségben = Anticoagulation dilemma for atrial fibrillation among patients with chronic kidney failure. HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA, 28 (4). pp. 159-171. ISSN 1418-477X

Text pitvarfibrillacio-soran-alkalmazott-veralvadasgatlo-kezeles-dilemmai-kronikus-veseelegtelensegben.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 20 September 2025. Download (13MB) | Request a copy

Abstract

A pitvarfibrilláció (PF) egyre növekvő népegészségügyi problémát jelent. A PF miatti antikoaguláns kezeléssel kapcsolatos nagy klinikai vizsgálatokba előrehaladott krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegek nem kerültek bevonásra, éppen ezért a jelenleg elérhető szakirodalmi adatok alapján az antikoagulálási stratégia ezen betegekben nem egységes. CKD-betegekben a tradicionális rizikótényezők mellett speciális kockázati tényezők is szerepet játszanak a pitvarfibrilláció és a megelőzni kívánt thromboemboliás szövődmény, a stroke kialakulásában, ezért az átlagpopulációban használt pontrendszerek (CHA2DS2-VASc és HAS-BLED) nem alkalmasak a pontos rizikóbecslésre ebben a betegcsoportban. Ismert, hogy a veseelégtelenség és a pitvarfibrilláció között kétirányú kapcsolat áll fenn: a CKD progressziója gyorsabb PF fennállásakor, illetve pitvarfibrillálókban nagyobb valószínűséggel alakul ki krónikus veseelégtelenség. A stroke/szisztémás embolisatio megelőzésének kérdése CKD-populációban rendkívül komplex. A direkt orális antikoaguláns (DOAC) szerek a K-vitamin-antagonistákkal (VKA) összehasonlítva enyhe-közepes GFR-csökkenés esetén (CKD 1–3. stádiumában) jobb eredményeket igazoltak a stroke-prevenció és a vesefunkció-progressziót illetően, valamint ritkábbak voltak a major vérzéses epizódok és a cardiovascularis események is a VKA-kezeléshez képest. Azonban CKD 4–5. stádiumban jelenleg nem rendelkezünk kellő evidenciával az optimális antikoaguláns terápiát illetően. Hemodializált betegekben a magas vérzési rizikó miatt általánosságban restriktívebb szemlélet szükséges az antikoaguláns kezelés indikációjában. Ilyenkor minden esetben egyéni mérlegelés, individuális döntéshozatal indokolt. Ugyanakkor ebben a betegcsoportban a magas stroke-rizikójú betegek azonosítása és megfelelő kezelése ugyanilyen fontos. Új terápiás lehetőségként áll rendelkezésünkre a bal pitvari fülcsezárás, illete a XI. faktor inhibitorok megjelenése, amely a magas vérzési rizikójú betegek számára előnyös megoldást jelenthet. Összefoglalónk célja, hogy a pitvarfibrilláló CKD-betegekben felhívjuk a figyelmet az antikoaguláns terápia nehézségeire, hiszen mielőbb szükséges lenne ezen vulnerábilis betegcsoport kezelésére vonatkozó további, gyakorlati javaslatok kidolgozása a jelenlegi magas morbiditás és mortalitás csökkentése céljából. | Atrial fibrillation (AF) has a continuously increasing public health significance. Patients with advanced chronic kidney disease (CKD) were not included in the large clinical trials according to anticoagulation therapy in AF, hence - based on the currently available literature data - the anticoagulation strategy in these patients is not standardized. Both traditional and special risk factors play role in the development of AF and related stroke events among CKD patients, therefore the point systems widely used in the general population (CHA2DS2-VASc and HASBLED) are not suitable for accurate risk estimation in this patient subgroup. It has been recognised that there is a two-way relationship between kidney failure and atrial fibrillation: the progression of CKD is faster in the presence of AF, and chronic kidney failure develops more likely in patients with atrial fibrillation. The prevention of stroke/systemic embolization in the CKD population is extremely complex. Direct oral anticoagulants (DOACs) compared to vitamin K antagonists (VKA) showed better results in terms of stroke prevention and renal function decline in the case of mild to moderate GFR reduction (CKD stages 1-3), beside this major bleeding episodes and cardiovascular events were less frequent with DOACs, as well. However, in CKD stage 4-5, we currently do not have sufficient evidence regarding the optimal anticoagulant therapy. Due to the high bleeding risk of hemodialysis patients, the introduction of anticoagulant therapy requires a more restrictive approach than general. Individual consideration and decision-making are suggested in every single case. However, identification of patients at high stroke risk and appropriate treatment is unequivocally important in this patient subgroup. Recently, we also have two new therapeutic options, left atrial appendage closure and factor XI inhibition hopefully suitable for patients with high bleeding risk.The purpose of our summary is to review the difficulties of safe anticoagulant therapy in patients with atrial fibrillation and advanced CKD. It would be of utmost importance to develop special practical recommendations for this vulnerable group of patients to reduce the current high morbidity and mortality

Actions (login required)

Edit Item