Az ibériai zsidók asszimilációja és szegregációja a 15–16. században = The Assimilation and Segregation of Iberian Jews in the 15th–16th Centuries

Zsom, Dorottya (2024) Az ibériai zsidók asszimilációja és szegregációja a 15–16. században = The Assimilation and Segregation of Iberian Jews in the 15th–16th Centuries. TARGUM: INTERPRETÁCIÓ KOMMENTÁR DISKURZUS, 2024 (4). pp. 144-161. ISSN 2939-5976

Preview

Text Targum_4_Zsom.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (468kB) | Preview

Abstract

Az Ibériai-félszigeten jelentős zsidó kisebbség élt a középkorban, mely mind a gazdasági, mind a kulturális életben meghatározó szerepet játszott. 1492-ben azonban a zsidóságot egyetlen erőszakos rendelettel számolták fel: a Katolikus Királyok ediktumot adtak ki, melyben megparancsolták a zsidók kiűzését királyságaikból. Akik maradni akartak, azoknak át kellett térniük a kereszténységre. A kiűzési parancsot részben tömeges kivándorlás, részben tömeges áttérés követte. Azonban, míg az áttérés egyetlen hivatalos aktussal megvalósítható, a beilleszkedés hosszú évtizedekig tart, és számtalan nehézségbe ütközhet. A tömeges áttérés olyan társadalmi feszültségeket szült az Ibériai félszigeten, mely lehetetlenné tette az áttértek zökkenőmentes beilleszkedését. Több generáció után is számon tartották az áttértek zsidó származását, és általánossá vált a keresztények származás szerinti megkülönböztetése. A zsidó származás potenciális veszélyt jelentett és nyilvánvaló hátrányokkal járt: sokadik generációs áttérteket is rendszeresen jelentettek fel az Inkvizíció bíróságain vélt vagy valós „zsidós” szokásaikért, és az úgynevezett „vértisztasági törvénynek” elharapódzásával hivatalosan is megbélyegzetté váltak a zsidó származású személyek, akiket a társadalmi, gazdasági és politikai élet számos területéről eleve kizártak. A cikk röviden áttekinti az ibériai zsidóságot sújtó kiűzés, illetve erőszakos térítés történeti előzményeit és következményeit, az áttérés mozgatórugóit, és az asszimiláció nehézségeit. | During the Middle Ages, the Iberian Peninsula was home to a significant Jewish minority that played a pivotal role in both the economic and cultural spheres. However, in 1492, this Jewish presence was abruptly dismantled by a single coercive decree: the Catholic Monarchs issued an edict commanding the expulsion of Jews from their kingdoms. Those who wished to remain had to convert to Christianity. The expulsion order led to a combination of mass emigration and mass conversion. While conversion could be achieved through a single formal act, integration was a process that took decades and encountered numerous obstacles. The widespread conversions created social tensions on the Iberian Peninsula, making the smooth assimilation of converts virtually impossible. Even generations later, the Jewish ancestry of converts was closely monitored, and distinctions based on lineage became deeply ingrained within Christian society. Jewish origins were perceived as a potential threat and carried obvious disadvantages. Converts, even those several generations removed, were frequently denounced before the courts of the Inquisition for alleged or real „Jewish” practices. Furthermore, with the proliferation of the so-called „blood purity laws,” individuals of Jewish ancestry became officially stigmatized. They were systematically excluded from many areas of social, economic, and political life. This article provides a brief overview of the historical context and consequences of the expulsion and forced conversion of Iberian Jewry. It explores the motivations behind conversion and the challenges of assimilation in a society deeply divided along religious and ancestral lines.

Actions (login required)

Edit Item