Jog és költészet a Dante-fordításokban : tűnődések az Isteni színjáték Babits- és Nádasdy-féle fordítása kapcsán

Földi, András (2024) Jog és költészet a Dante-fordításokban : tűnődések az Isteni színjáték Babits- és Nádasdy-féle fordítása kapcsán. ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY, 65 (4). pp. 6-29. ISSN 0002-564X

Preview

Text tan_FoeldiAndras.pdf - Published Version Download (207kB) | Preview

Abstract

Nádasdy Ádám 2016-ban tette közzé első kiadásban Dante Isteni színjátékának új magyarfordítását. Dante halálának 700. évfordulója 2021-ben alkalmat adott a jelen tanulmányszerzőjének arra, hogy a 2021. évi „Jog és irodalom” c. konferencián megossza gondolatait aNádasdy-fordításnak a klasszikusnak számító Babits-fordításhoz való viszonyáról. E témavizsgálata során a szerző foglalkozott az Isteni színjáték jogtörténeti vonatkozásaival isNéhány reprezentatív szemelvénynek az olasz eredeti szövegből kiinduló összehasonlítóelemzése alapján a szerző a következő főbb konklúziókra jut. Babits fordításának emelkedett költői nyelvezete ma is kiválóan élvezhető, de Nádasdy a legtöbbször hívebben fordít,mint Babits. Nádasdy szövege ugyan kevésbé költői, sőt olykor anakronisztikus, Nádasdyazonban sok helyen kiigazítja Babits pontatlanságait, s néhol az érthetetlenségig homályosparafrázisait is. Babits a dantei szöveget a magyar olvasó gyönyörködtetése céljából általában erősen „felstilizálta”, de Dante puritán nyelvezetét szükség szerint Nádasdy is édesítette.Ami a jogtörténeti vonatkozásokat illeti, Dante Pokla a maga egészében számot tarthat a büntetőjogászok fokozott érdeklődésére. A Pokol XI. énekében a korabeli keresztényteológia tanításainak megfelelően rendszerezi a bűnöket. A fokozott bizalom megjelölésére Dante a maga korában újszerű „fede spezïal” megjelölést használja, ami a bona fidesfogalomtörténete szempontjából is figyelemre méltó.Foglalkozik a szerző azzal a kérdéssel is, hogy Dante hol helyezte el az általa megjelenítésre méltatott jogászokat, például Franciscus Accursius miért a Pokolba került. Dantea jogászok közül a legtöbbre a kánonjog atyját, Gratianust tartotta. A szerző vizsgálja azta kérdést is, hogy Dante Gratianust méltatva a római jog és a kánonjog kettősségére vagyegy, a kánonjogon belüli kettősségre (forum externum/internum) utalt. Dante Iustinianustmint a római jogot kodifikáltató császárt szintén nagyra értékelte, és a Paradicsombanhelyezte el.

Actions (login required)

Edit Item