Jogforrások

Módos, Mátyás and Szentgáli-Tóth, Boldizsár Artúr (2024) Jogforrások. In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia. HVG-ORAC; HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest, pp. 1-27.

Text 16.pdf Restricted to Repository staff only Download (852kB) | Request a copy

Abstract

A jogforrás fogalma számos értelemben használatos, ezek közül a leggyakrabban az alanyi és a tárgyi értelmű elkülönítés merül fel. Alanyi (vagy belső) értelemben jogforrás az a szerv vagy személy, amelytől a norma származik, így például történetileg az uralkodó vagy a mai magyar jogban az Országgyűlés, a Kormány, a Magyar Nemzeti Bank elnöke stb. Tárgyi (vagy külső) értelemben jogforrás az a dokumentum, amely a normákat tartalmazza, így például Hammurápi törvénykönyve vagy a mai magyar jogban a törvény, a kormányrendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete stb. Ez a tárgyi értelem tekinthető az elsődlegesnek, e szócikk is ezt az értelmet helyezi a középpontba. Itt is különbséget tehetünk tágabb és szűkebb értelmű használat közt. Tágabb értelemben jogforrás lehet az íratlan szokásjog, vagy akár olyan egyedi döntés is, mely későbbi döntéseket befolyásoló érvényű, például egy bírói ítélet a precedensjogra épülő jogrendszerekben. Modern, legszűkebb értelemben jogforrások azok a dokumentumok, amelyek általános, kötelező erővel bíró jogi normákat, magatartásszabályokat rögzítenek, és hatáskörrel felruházott állami vagy államközi szervektől származnak. A jogszabály egy még ennél is szűkebb kategória, amelyet általában az adott jogrend tárgyi jogforrásaiként szoktak definiálni, pontosabban az ezek közül (jogrendenként eltérő logika szerint) ilyenként elismert dokumentumok. A jogforrások mindig adott térben és időben értelmezhetők, a magyar jogban a jogrendszer alapját képező Alaptörvény és a közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusok is jogforrásnak minősülnek, míg a jogszabályok körét maga az Alaptörvény határozza meg tételesen.

Actions (login required)

Edit Item