A rezisztens hypertonia patofiziológiája, klinikai jelentősége = Patophysiology and clinical implications of resistant hypertension

Benczúr, Béla (2024) A rezisztens hypertonia patofiziológiája, klinikai jelentősége = Patophysiology and clinical implications of resistant hypertension. LEGE ARTIS MEDICINAE, 34 (10-11). pp. 501-506. ISSN 0866-4811

Text a-rezisztens-hypertonia-patofiziologiaja-klinikai-jelentosege.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 19 November 2025. Download (564kB) | Request a copy

Abstract

A rezisztens hypertonia (RH) igazi kihívást jelent a hypertoniás betegek kezelésében, melyet három antihipertenzív gyógyszer alkalmazása ellenére célérték feletti vérnyomással lehet jellemezni. A vérnyomáscsökkentők között hosszú hatású Ca-antagonista, renin-angiotenzin rendszer gátló (RAS-inhibitor, vagyis ACE-gátló vagy ARB) és diuretikum kell, hogy szerepeljen, melyeket maximális, vagy a tolerálható maximális dózisban kap a beteg. Ezekben a betegekben nagy a cardiovascularis betegségek és a halálozás kockázata. A jelen összefoglaló a rezisztens hypertonia prevalenciájával, patofiziológiájával, okaival, diagnosztikájával és a hatékony vérnyomáscsökkentő kezelés korlátaival foglalkozik. | Resistant hypertension (RH) represents a challenging subset of hypertension disorders and is characterized as persistently elevated blood pressure despite the use of 3 anti-hypertensive medications. The medications commonly include a long-acting Calcium channel blocker, a blocker of the renin–angiotensin system, such as angiotensin-converting enzyme inhibitor or angiotensin receptor blockers, in addition to a diuretic, with all medications being administered at maximum or maximally tolerated doses. Such individuals remain at high risk for cardiovascular disease events and death. This paper gives an overview of prevalence, pathophysiology, etiology, diagnostic work-up of resistant hypertension and barriers to effective hypertension ma­nagement.

Actions (login required)

Edit Item