Az erdélyi menekültek ügye II. Rákóczi Ferenc korában

Márki, Sándor (1925) Az erdélyi menekültek ügye II. Rákóczi Ferenc korában. HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK, 26 (1). pp. 353-366. ISSN 0017-6540

Preview

Text EPA00018_hadtortenelmi_1925_353-366.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

Nagyon sokan vannak, kiknek egy évtized alatt kétszer is kellett menekülniük szűkebb hazájukból, Erdélyből; egyszer saját hazájuk parancsa, másszor ellenségeik embertelensége következtében. Ott maradt mindenök. Állásuk, hivataluk, vagyonuk, családi fészkök, boldogságuk, a jövendőbe vetett hitök; és keblöket ezer kétség, ködös bizonytalanság tépte, mikor a rútúl megcsonkított anyaország védőszárnyai alá menekülve, vagonlakásaikban új életet kellett kezdeniök. De nem azért jöttünk össze, hogy szenvedéseinket fölhányjuk, sebeinket mutogassuk. Velünk csak az történt, ami nagyapáinkkal, dédapáinkkal, ükapáinkkal történt. Meg van írva a világtörténelem legtanulságosabb, hol nagyon dicsőséges, hol nagyon szomorú könyvében, Magyarország történetében, hogy a nyugodt fejlődést minduntalan megszakította valami rettenetes vihar, melynek elzúgása után a magyar „szertenézett s nem lelé honját a hazában". De abban a szent könyvben az is meg van írva, hogy Isten még akkor sem hagyott el bennünket, mikor kislel kűségünkben mi egyszer-másszor elhagytuk őt s hogy őseink erős lélekkel, férfias elhatározással, a miénknél nem kisebb szenvedések árán tartották meg és virágoztatták fel megcsúfolt, összetépett hazá jókat. Erre nézve mi, Erdély mostani menekültjei, talán Erdély kétszáz esztendő előtti, Rákóczi-korabeli menekültjeinek sorsából, nyomoriíságaiból tanulhatunk legtöbbet.

Actions (login required)

Edit Item