A rezíliencia elméletek mint az egyén és a közösségek alapvető képességének vizsgálata a krízishelyzetek és természeti katasztrófák kapcsán = The examination of theories of resilience as an essential individual and common ability with regard to crisis and natural disasters

Sáfár, Brigitta and Kállai, Krisztina (2024) A rezíliencia elméletek mint az egyén és a közösségek alapvető képességének vizsgálata a krízishelyzetek és természeti katasztrófák kapcsán = The examination of theories of resilience as an essential individual and common ability with regard to crisis and natural disasters. VÉDELEM TUDOMÁNY A KATASZTRÓFAVÉDELEM ONLINE SZAKMAI, TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA, 9 (3). pp. 45-51. ISSN 2498-6194

Preview

Text 16952-Cikk teljes szöveg-69977-1-10-20240924.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (415kB) | Preview

Abstract

A reziliencia fogalmát számottevő elmélet és tudományág használja a mérnöki tudományoktól az ökológián át egészen a pszichológiáig. A kifejezés átfogó alkalmazhatóságának oka azzal magyarázható, hogy segítségével általános rendszerszinten értelmezhető az egymástól eltérő anyagok vagy struktúrák sokkszerű változások során megnyilvánuló adaptív ellenállóképessége. Továbbá ezen jelenség úgy is értelmezhető, mint egy szervező-erő, azaz az érintett rendszer egyensúlya a vele szemben megnyilvánuló erőhatások eredményeként megbomlik, és egy másik szinten újraépítve áll ismét helyre.Kétségkívül a fogalmat a pszichológiai alapú értelmezése határozza meg a leginkább, mely szerint a reziliencia olyan képesség, amely az egyént alkalmassá teszi arra, hogy megküzdjön a magas fokú stresszel és traumatikus helyzettel. Ennek értelmében rendkívül eredményesen használható az olyan krízishelyzetek során, mint a természeti katasztrófák, melynek idején elengedhetetlen az egyének és közösségek megfelelő rugalmas ellenállóképességre épülő gyakorlat alkalmazása. A tanulmány részletesen bemutatja a rezílienca elméletének alapjait és irányelveit, melyet a legeredményesebb gyakorlatba való beillesztés érdekében, mind a prevenció, mind a rehabilitációs folyamatok tekintetében a rezíliencia mérésnek lehetőségeivel egészít ki. | The term resilience is used in many disciplines from engineering to ecology and psychology. The reason for the wide applicability of the term is that it can be used to explain the adaptive resistance of different materials or structures to shocks at a general system level. In a broader sense, however, this phenomenon can also be seen as an organising force, namely a kind of system that is destroyed by some forces acting against it and is reorganised and restored at another level. It is beyond doubt that the phenomenon can mostly be defined as a psychological term, as resilience is the ability to cope with high levels of stress and traumatic situations. Numerous theories, supported by empirical research data, have been put forward on the emergence, preconditions and functioning of reactive behaviour. Therefore, it can be used very effectively in crisis situations such as natural disasters, when it is essential to apply practices based on the adequate resilience of individuals and communities. The study presents in detail the foundations and guidelines of the resilience theory, which is complemented by the possibilities of measuring resistance in both prevention and rehabilitation processes in order to be incorporated into the most effective practice.

Actions (login required)

Edit Item