Magyar polgárosodás a történelmi keretek között

Fabó, Edit (2024) Magyar polgárosodás a történelmi keretek között. In: A Magyarságkutató Intézet évkönyve 2023. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai; A Magyarságkutató Intézet Évkönyve (67). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 171-195.

Preview

Text MKI_Evkonyv_2023_Fabo.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

Magyarországon a dualizmus idejének polgárságát jobbára a városlakóvá váló középréteg alkotta, amely felölelte a szellemi munkából élő értelmiségieket (hivatalnokokat, újságírókat, jogászokat, orvosokat stb.), művészeket, iparosokat, vállalkozókat, kereskedőket, akik egyaránt lehettek elszegényedett nemesek vagy feltörekvő betelepülők. Az ünnepi alkalmak kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy tisztázzák társadalmi helyüket és küldetésüket. Az 1870-es évek közepére a valamikori politikai „Balközép” körül kristályosodott ki az a liberális erőcentrum, amely a nemzeti függetlenséget a kiegyezés által adott keretek alkotmányos kitágításával igyekezett biztosítani. (Ebből a szempontból különböztetendőek meg a „függetlenségpárti” nézetek a kossuthista „függetlenségi”-ektől.) Ez az erő – kormánypozícióba kerülve – minden téren elindította a modernizációt. Ennek a társaságnak a középréteget képviselő szellemi holdudvara – a fővárosi elit – 1874 augusztusában részt vett egy vidéki színházavatáson, amelynek ürügyén megfogalmazták az identitásukat összefoglaló feladatokat, célokat. A helyszín az egyik koronázó város és első számú királyi nyughely: Székesfehérvár volt, ahol bemutatták a többszörös áthallással bíró drámát, Katona József Bánk bánját közvetlenül Szent István ünnepe után. A premier kapcsán két fontos megállapítás látott napvilágot. Az egyik tétel szerint a sajtó és képviselői a hatodik hatalmi ágat képezik, a másik vélemény alapján Székesfehérvár színházépítő és művészetpártoló polgársága példát mutatott a magyar középosztály társadalomformáló erejéről. Az esemény egyszerre volt üzenet az akkori magyarországi hatalmi átrendeződést felügyelő királyi udvarnak, valamint az egyértelműen függetlenségpárti közvélemények. Az 1875-ös választásokat a liberális párt nyerte meg és – a király mellett – hosszú időre meghatározó tényezővé vált. A kiegyezés után is kérdéses volt, hogy a közvélemény miként fogadja el I. Ferenc Józsefet mint magyar királyt. Az újságok – pártállástól függetlenül – az uralkodót az alkotmányosság letéteményeseként, az államiság őreként emlegették, illetve egy idő után Szent István emlékével ellensúlyozták tekintélyét. Ugyanis, miután országos ünnepnek számított a mindenkori király születésnapja és augusztus 20-a, Szent István napja, így Ferenc Józsefet is illő módon köszöntötték augusztus 18-án, de az 1880-ban nagy fénnyel megtartott 50. születésnap után fordulat történt. A Monarchián belüli magyar sajtó augusztus 20-a környékén minden korábbinál hangsúlyosabban és terjedelmesebben foglalkozott a magyar államiság eszméjét hordozó Szent István életművével.

Actions (login required)

Edit Item