Szuverénként, mégis szövetségben? Adalékok a Közép-európai regionális koncepciók 19–20. századi történethez

Köő, Artúr (2024) Szuverénként, mégis szövetségben? Adalékok a Közép-európai regionális koncepciók 19–20. századi történethez. In: A Magyarságkutató Intézet évkönyve 2023. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai; A Magyarságkutató Intézet Évkönyve (67). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 317-330.

Preview

Text MKI_Evkonyv_2023_Koo.pdf - Published Version Download (204kB) | Preview

Abstract

Amikor a napóleoni háborúk után 1815. szeptember 26-án I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes porosz király vezetésével Párizsban megköttetett a Szent Szövetség nevet viselő politikai és katonai szövetség, az Európa sorsát irányító országok azt hitték: hosszútávon konzerválhatóak a 18. századi állapotok államberendezkedést, társadalmi tagozódást, határkérdéseket stb. illetően. A 18–19. század fordulóján megjelent eszmerendszerek (nacionalizmus, liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus) oly mértékben alakították át a társadalmi gondolkodást, a világról alkotott képét az emberiségnek, hogy a korábbi, feudális európai állapotokat lehetetlen volt fenntartani, megőrizni. Ez azonban azt is jelentette, hogy a korábban kevésbé jelentősnek tartott etnikai, nemzetiségi hovatartozás – hisz az egyén társadalmi státuszát a nemesi cím (nem)birtoklása és a vallásfelekezeti hovatartozása határozta meg – fontos tényezővé vált, ami nem csak a közösség történelmi múltjának feltárásában, a nemzet történelmi nagyjainak felkutatásában merült ki, hanem igényt formáltak népek az azonos nyelvet beszélő nemzettestvéreik egy országban való egyesítésére is. E törekvés azokban az olyan európai régiókban, ahol etnikailag vegyes lakosság élt, komoly nehézségeket, konfliktusokat szült.A közép-európai politikai elitet illetően többségben voltak azok, akik úgy gondolták létrehozhatóak egységes nemzetállamok annak ellenére, hogy etnikailag vegyes a térség. A sikeres kivitelezést különböző intézkedésektől, változtatásoktól várták. A Magyar Királyságban a reformkor nagyjai, példának okáért Kossuth Lajos, a jobbágyfelszabadítástól várták azt, hogy az ország nemzetiségi (ilyenek voltak az oláhok, azaz románok, szerbek, szlovákok ruszinok és még sorolhatnánk) problémái megoldódjanak. Meglátásuk szerint a csonka társadalmat alkotó – azaz nemesi réteg nélküli, majd teljes mértékben a jobbágyság soraiba sorolható népelemek – nemzetiségi közösségek, hálából a szabad paraszttá tételükért, lojálissá válnak a magyar államhoz, nem kívánnak majd területi autonómiát, nem akarnak majd kiválni és még talán az önkéntes aszszimiláció útjára is lépnek. Mások az erőszakos asszimiláció gondolatát sem tartották ördögtől valónak, hivatkozva a francia forradalomra (1789 és az azt követő évek eseményei), mely nem csak a modern francia nemzet születését eredményezte, hanem a forradalmi események lehetővé tették a franciaországi nemzetiségek megsemmisítését, erőszakos beolvasztását a többségi nemzetbe, mely gyakorlatilag a Francia Királyságot nemzetállammá alakította át. Keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy Közép-Európa multietnikális jellegéből kiindulva konföderatív állam kialakításának gondolatával foglalkozzanak, vagy regionális együttműködési koncepciók megtervezésén fáradozzanak. De mégis kik voltak azok, akik fejéből kipattantak ilyen megoldási lehetőségek és milyen megoldási javaslataik voltak? Ezekből a 19–20. századi tervekből, ötletekből szándékozik tanulmányunk ízelítőt adni, a teljességre törekvés igénye nélkül.

Actions (login required)

Edit Item