A nem szuicidális önsértési zavar mint lehetséges mentális betegségkategória és a mérésére kialakított kérdőív magyar adaptációja = Non-suicidal self-injury disorder as a possible mental illness category and the Hungarian adaptation of a questionnaire developed to measure it

Reinhardt, Melinda and Girasek, Hunor and Gazdag Gábor, László (2025) A nem szuicidális önsértési zavar mint lehetséges mentális betegségkategória és a mérésére kialakított kérdőív magyar adaptációja = Non-suicidal self-injury disorder as a possible mental illness category and the Hungarian adaptation of a questionnaire developed to measure it. ORVOSI HETILAP, 166 (3). pp. 98-108. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p98.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (367kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A DSM-5 (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás) „További kutatásokat igénylő állapotok” fejezetében szereplő „Nem szuicidális önsértési zavar” a nem öngyilkossági szándékkal történő önsértés súlyos formája. Az egyelőre tudományos tesztelés alatt álló diagnosztikai kategória érvényességét számos kutatás megerősítette, kiemelve, hogy más mentális zavarhoz társulva erőteljesebb tünetképződést és pszichoszociális funkcióromlást idéz elő. Célkitűzés: Kutatásunk felnőtt klinikai mintában tesztelte a nem szuicidális önsértési zavar megjelenését, jellemzőit, miközben a szindróma mérésére kialakított kérdőív adaptációját is elvégeztük. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban 101, pszichiátriai osztályon kezelt páciens (66,3% nő; átlagéletkor = 36,88 év; szórás = 12,94) adott választ az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív első részének, a Nem Szuicidális Önsértési Zavar Skála és az MMPI-2 (Minnesota Többfázisú Személyiségleltár-2) klinikai személyiségtesztnek a kérdéseire. Eredmények: A páciensek 69,3%-a (n = 70) jelezte, hogy élete során legalább egy önsértési epizódja volt, azonban a nem szuicidális önsértés zavarszintű formája a minta jóval kisebb hányadát, 20,8%-át (n = 21) érintette, s borderline személyiségzavar fennállása nélkül is azonosítható volt. A nem szuicidális önsértési zavarral is jellemezhető betegek jelentősen nagyobb – a patológiás tartományba sorolható – értékeket adtak az MMPI-2 kérdőív klinikai skáláin (Hypochondriasis, Depresszió, Hisztéria, Pszichopátia, Paranoia, Psychasthenia, Szkizofrénia, Szociális introverzió), egyes személyiségpszichopatológiai (Pszichoticizmus, Neuroticizmus, Introverzió), valamint szuicid skáláin. A reménytelenség és a többféle önsértési mód használata pedig jelentős mértékben megnövelte a nem szuicidális önsértés mint tünetegyüttes rizikóját. Megbeszélés: Felnőtt magyar pszichiátriai betegek körében is azonosítható volt a nem szuicidális önsértési zavar, borderline személyiségzavar jelenléte nélkül is. A nem szuicidális önsértés diagnosztikai szintű megjelenése markánsabb klinikai tünetekkel és erőteljesebb pszichoszociális funkcióromlással társult. A szindróma mérésére kialakított Nem Szuicidális Önsértési Zavar Skála pszichometriai érvényessége magyar mintán is igazolódott. Következtetés: A nem szuicidális önsértési zavar önálló és klinikailag releváns diagnosztikai entitásként értelmezhető, a hazai tesztállományba bevezetett skálával tünettana pedig megbízhatóan és validan mérhető. | Introduction: Non-suicidal self-injury disorder is a severe form of non-suicidal self-injury, listed in the DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th Edition) as a condition in need of further study. The validity of this diagnostic category, which is still undergoing scientific testing, has been confirmed by a number of studies, highlighting that when it is associated with other mental disorders, more severe symptoms and psychosocial impairment are present. Objective: Our study tested the presence and characteristics of non-suicidal self-injury disorder in an adult clinical sample, while adapting a questionnaire designed to measure this syndrome. Method: In our cross-sectional questionnaire study, 101 psychiatric patients (66.3% female; mean age = 36.88 years; SD = 12.94) answered questions from the first part of the Inventory of Statements About Self-Injury, the Non-Suicidal Self-Injury Disorder Scale and the MMPI-2 (Minnesota Multiphasic Personality Inventory-2) clinical personality and psychopathology test. Results: Nearly 70% of the patients (n = 70) reported having experienced at least one episode of non-suicidal selfinjury in their lifetime, but a much smaller proportion of the sample, 20.8% (n = 21), was affected by non-suicidal self-injury disorder, which was identifiable even without borderline personality disorder. Patients with non-suicidal self-injury disorder had significantly higher scores – in the pathological range – on the clinical scales (Hypochondriasis, Depression, Hysteria, Psychopathic Deviate, Paranoia, Psychasthenia, Schizophrenia, Social Introversion), on some personality psychopathology scales (Psychoticism, Neuroticism, Introversion) and on the suicidal scales of the MMPI-2 questionnaire. Hopelessness and engaging in multiple self-injurious methods significantly increase the risk of non-suicidal self-injury as a syndrome. Discussion: Non-suicidal self-injury disorder was also identified in a sample of Hungarian adult psychiatric patients without the presence of borderline personality disorder. The diagnostic level of non-suicidal self-injury was associated with more pronounced clinical symptoms and more severe psychosocial impairment. The psychometric validity of the Non-Suicidal Self-Injury Disorder Scale, designed to measure the syndrome, was also confirmed. Conclusion: Non-suicidal self-injury disorder can be interpreted as a distinct and clinically relevant diagnostic entity, and the scale introduced in the Hungarian test battery provides a reliable and valid measure to this symptomatology.

Actions (login required)

Edit Item