Előrehaladott Parkinson-kóros betegek kezelése levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis géllel: az első két év tapasztalata = Two years’ experience with levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel treatment in advanced Parkinson’s disease

Szatmári, Szabolcs and Szász, József Attila and Constantin, Viorelia and Mihály, István and Török, Árpád and Ciorba, Marius and Török, Imola and Kelemen, Krisztina and Szász, Péter and Szilvester, Mónika and Baróti, Beáta and Frigy, Attila and Orbán-Kis, Károly (2025) Előrehaladott Parkinson-kóros betegek kezelése levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis géllel: az első két év tapasztalata = Two years’ experience with levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel treatment in advanced Parkinson’s disease. ORVOSI HETILAP, 166 (3). pp. 90-97. ISSN 0030-6002

Text 650-article-p901.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (297kB) | Request a copy

Abstract

Bevezetés: Előrehaladott Parkinson-kórban az oralisan, illetve transdermalisan adagolt dopaminerg szerek már nem elég hatékonyak, és jelentős mellékhatással bírnak, ezért szükség lehet a folyamatos dopaminerg stimuláció elvén alapuló eszközös terápiák valamelyikére. Célkitűzés: Célunk volt összehasonlítani a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis géllel kezelt, előrehaladott Parkinson-kóros betegeink klinikai paramétereit a kezelés megkezdése előtt és közvetlenül a klinikáról való elbocsátáskor. Módszer: Retrospektíven elemeztük azokat az azonos szempontok alapján nyert adatokat, amelyek a kezelésben részesülő betegekre vonatkoztak, figyelembe véve a betegek általános és neurológiai állapotát és annak ingadozásait, az előzetes kezelési sémákat, a gyógyszerelés mellékhatásait és a Parkinson-kór szövődményeit. Eredmények: Két év alatt 29 betegnél vezettük be a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél kezelést, ezt megelőzően átlagosan 4,7 ± 0,8 órás off állapot mellett 20 betegnél tapasztaltunk átlagosan 2,8 ± 1,2 órás közepesen súlyos csúcsdózis-dyskinesist, illetve 6 esetben 2,1 ± 1,0 órás súlyos dyskinesist. A kezelés elindítása után az off állapot időtartama szignifikánsan csökkent. Hasonló volt a tendencia az enyhe vagy középsúlyos dyskinesisek esetében, ugyanakkor a súlyos dyskinesisek teljes mértékben megszűntek. Szintén nem tapasztaltuk hazabocsátáskor a 7 betegnél korábban jelentkező hirtelen off állapotokat. A 24 esetben jelentkező kora hajnali akineticus állapotot a végső felméréskor már csak 8 beteg jelezte. Megbeszélés: Habár a Parkinson-kóros betegek megkésve, a megengedettnél súlyosabb motoros komplikációkkal kezdték el a kezelést, a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél bevezetése hatékonynak bizonyult. A vizsgált periódus alatt észlelt enyhe, múló mellékhatások az irodalomban jelzett szinten voltak. Egyetlen entakaponnaiv betegben sem jelentkeztek gastrointestinalis mellékhatások. Következtetés: A levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél motoros komplikációkat javító hatása a levodopa-karbidopa intestinalis gélhez hasonló mértékű, a napi kisebb levodopaadag és a kisebb méretű adagolószerkezet előnyeivel. További vizsgálatok és több klinikai tapasztalat összegzése szükséges annak eldöntésére, hogy a levodopát tartalmazó két enteralis géltípus közül melyik előnyösebb az egyénre szabott kezelési stratégia keretében. A hosszú távú biztonságos alkalmazás és a motoros komplikációk hatékony enyhítése egyaránt fontos szempont ebben a döntésben, a beteg életminőségének javítása érdekében. | Introduction: In advanced Parkinson’s disease, oral or transdermal dopaminergic treatment is not effective enough and have significant side effects, so it may be necessary to use device-aided therapies for continuous dopaminergic stimulation. Objective: Our aim was to compare the clinical parameters of patients with advanced Parkinson’s disease treated with levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel before the start of the treatment and at the discharge from the hospital. Method: We retrospectively analyzed data from patients who started levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel treatment: the patients’ general and neurological condition, previous treatment, medication side effects, and complications of Parkinson’s disease. Results: Levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel treatment was initiated in 29 patients. The patients had an initial off state of 4.7 ± 0.8 hours/day. 20 patients suffered from moderately severe peak-dose dyskinesia (2.8 ± 1.2 hours/day) and 6 patients from severe dyskinesia (2.1 ± 1.0 hours/day). After treatment, the duration of the off state decreased significantly. There was a similar trend for mild or moderate dyskinesias, while severe dyskinesias disappeared completely. The sudden off states that occurred in 7 patients, were not present at discharge. After treatment, the early morning akinesia only occurred in 8 out of the initial 24. Discussion: The introduction of levodopa-entacapone-carbidopa intestinal gel proved to be effective, although our patients started the treatment later than recommended, and with serious motor complications. The mild, transient side effects related to treatment were comparable to literature. No entacapone-naive patient experienced gastrointestinal side effects. Conclusion: The effect of levodopa-carbidopa-entacapone intestinal gel on improving motor complications is similar to that of levodopa-carbidopa intestinal gel, with the advantage of lower daily levodopa dose and a smaller device. Further studies and longer clinical experience are necessary to recommend which of the two types of levodopa-containing enteral gel is more advantageous in individual cases. Long-term safety is also an important aspect in this decision, in order to improve the patients’ quality of life.

Actions (login required)

Edit Item