Stresszkezelési stratégiák és prevenciós lehetőségek hatékonysága a magyar sürgősségi betegellátásban = Effectiveness of stress management strategies and preventive measures in Hungarian emergency medical care

Ferkai, Luca Anna and Schiszler, Bence and Bánfai, Bálint and Pandur, Attila and Gálos, Gergely and Kívés, Zsuzsanna and Sipos, Dávid and Takács, Krisztina and Betlehem, József and Stromájer-Rácz, Tímea and Deutsch, Krisztina (2025) Stresszkezelési stratégiák és prevenciós lehetőségek hatékonysága a magyar sürgősségi betegellátásban = Effectiveness of stress management strategies and preventive measures in Hungarian emergency medical care. ORVOSI HETILAP, 166 (5). pp. 183-194. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p183.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (794kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A sürgősségi betegellátásban dolgozó szakemberek munkájuk során gyakran szembesülnek intenzív fizikai és mentális stresszel, amely jelentős hatást gyakorol egészségi állapotukra és munkájuk minőségére. Célkitűzés: A tanulmány célja, hogy felmérje a magyar sürgősségi betegellátásban dolgozó szakemberek stresszkezelési stratégiáinak hatékonyságát és a rendelkezésre álló prevenciós lehetőségeket. Módszer: A kutatás egy keresztmetszeti vizsgálat, amely 2023 januárja és 2024 márciusa között zajlott a Dél-dunántúli Régióban. A vizsgálat során 202 sürgősségi betegellátó szakember adatait elemeztük, különböző időpontokban rögzített fiziológiás paraméterek (vérnyomás, szívfrekvencia), a szubjektív feszültségérzet mértéke, továbbá nyál- és hajmintából mért kortizolértékek segítségével. Mann–Whitney-féle U-tesztet, χ 2 -próbát, Wilcoxon-próbát, Kruskal–Wallis-tesztet és ismételt méréses ANOVA-vizsgálatot alkalmaztunk. Az adatfeldolgozás IBM SPSS Statistics 26.0, G*Power 3.1 és Matplotlib 3.9.1 szoftverekkel történt. Eredmények: A résztvevők többsége hosszú műszakokban, gyakran éjszaka dolgozik, másodállás mellett. A sürgősségi osztályokon ötször akkora betegforgalom volt mérhető, mint prehospitálisan, és több mentálisan megterhelő eset fordult elő. A résztvevők főként családtagjaikra, kollégáikra és barátaikra támaszkodnak, kevesen kérik ki azonban mentálhigiénés szakember segítségét (7,4%). Riasztáskor a mentődolgozóknál a vérnyomás 10,7%-kal, a szívfrekvencia 15,3%-kal nőtt, a feszültségérzet pedig 1,7-szeresére emelkedett (p<0,001). A sürgősségi osztályokon a vérnyomás 8,5%-kal, a szívfrekvencia 11,9%-kal emelkedett, a feszültségérzet pedig 2,5-szeresére nőtt (p<0,001). A munkahelyi környezet és a betegellátás folyamata mindkét helyszínen emelte a betegellátók kortizolszintjét (p<0,001). A hajmintákban mért értékek magasabbak voltak a sürgősségi osztályokon dolgozók esetében, ami a hosszú távú stressz felhalmozódását tükrözi. A mentődolgozók közül a központi állomásokon szolgálatot teljesítők esetében magasabb kortizolszint volt mérhető, mint a peremállomásokon dolgozóknál. Következtetés: A hazai sürgősségi betegellátók körében a distressz jelentős mértékben van jelen, különösen a nagy betegforgalommal és hosszú műszakokkal jellemezhető munkakörnyezetben, ami hosszú távon egészségügyi kockázatot jelent. A mentális egészségmegőrző és stresszkezelési gyakorlatokat a mindennapok részévé kell tenni, továbbá a kommunikáció hatékonyságát többcsatornás tájékoztatással és személyes konzultációkkal kell javítani. A társas támogatás és a munkahelyi mentálhigiénés szolgáltatások szisztematikus fejlesztése elengedhetetlen a krónikus stressz és a kiégés megelőzéséhez. | Introduction: Professionals working in emergency medical services frequently face intense physical and mental stress, significantly impacting their health and the quality of their work. Objective: This study aims to assess the effectiveness of stress management strategies among Hungarian emergency medical service professionals and the available preventive measures. Method: The study is a cross-sectional investigation conducted between January 2023 and March 2024 in the Southern Transdanubian Region. The data of 202 emergency medical professionals were analyzed, including physiological parameters recorded at various time points (blood pressure, heart rate), the level of subjective stress perception, and cortisol values measured from saliva and hair samples. Mann–Whitney U test, χ2 test, Wilcoxon test, Kruskal–Wallis test, and repeated measures ANOVA were applied. Data processing was performed using IBM SPSS Statistics 26.0, G*Power 3.1, and Matplotlib 3.9.1 software. Results: Most participants work long shifts, often at night, and hold secondary jobs. Emergency departments experienced patient load five times that of prehospital settings, with more mentally demanding cases. Participants mainly rely on family, colleagues, and friends, but only a few seek the help of mental health professionals (7.4%). During emergencies, ambulance workers experienced a 10.7% increase in blood pressure, a 15.3% rise in heart rate, and a 1.7-fold increase in tension (p<0.001). In emergency departments, blood pressure increased by 8.5%, heart rate by 11.9%, and tension by 2.5-fold (p<0.001). The workplace environment and patient care processes in both settings elevated the cortisol levels of healthcare professionals (p<0.001). Hair sample measurements were higher among emergency department workers, reflecting the accumulation of long-term stress. Among ambulance workers, those serving at central stations exhibited higher cortisol levels than those at peripheral stations. Conclusion: Distress is significantly present among domestic emergency care professionals, particularly in work environments characterized by high patient volume and long shifts, posing long-term health risks. Mental health preservation and stress management practices must be integrated into daily routines, and communication efficiency should be improved through multichannel information and personal consultations. Systematic development of social support and workplace mental health services is essential to prevent chronic stress and burnout.

Actions (login required)

Edit Item