Az akut szuicid veszély értékelése : A komplex rizikóbecslés lehetőségei a klinikai gyakorlatban = Assessment of acute suicide risk : Opportunities for comprehensive risk evaluation in clinical practice

Osváth, Péter and Molnár, Csilla and Lovig, Csenge and Major, Fanni Napsugár and Venczák, Szonja and Fekete, Sándor and Tényi, Tamás and Cohen, Lisa and Galynker, Igor and Vörös, Viktor (2025) Az akut szuicid veszély értékelése : A komplex rizikóbecslés lehetőségei a klinikai gyakorlatban = Assessment of acute suicide risk : Opportunities for comprehensive risk evaluation in clinical practice. ORVOSI HETILAP, 166 (4). pp. 146-153. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p146.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (358kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A szuicid viselkedés megelőzése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az akut szuicid veszély felismerése. Ugyanakkor kevés olyan adattal rendelkezünk, amelynek segítségével megbízhatóan felismerhető lenne a preszuici- dális lelkiállapot. Célkitűzés: A Galynker és munkacsoportja által kidolgozott szuicid krízis szindróma alapján kifejlesztett szűrőteszt és kérdőív magyar adaptálása. Módszer: Az általános pszichiátriai vizsgálat mellett a szuicid krízis szindróma szűrésére alkalmas rövid Akut Szuicid Rizikó Teszt és a Rihmer-féle rizikóbecslő Rövid Szuicid Kérdőív felvételére került sor konszekutív módon minden olyan pácienssel, aki a vizsgálati időszakban klinikánk ambuláns vagy osztályos ellátásában részesült. A rövid szűrő- tesztek pozitivitása esetén a szuicid krízis szindróma tüneteit felmérő részletes skála is kitöltésre került. Eredmények: 99 páciens 150 kérdőívének kitöltésére került sor, egyharmaduk (n = 35) ambuláns, kétharmaduk (n = 64) osztályos ellátásban részesült. A klinikai diagnózisok között a leggyakoribbak a depressziós (44,7%), az al- kalmazkodási (34%), a pszichotikus (33,3%) és a szerhasználati (33,3%) zavarok voltak, és nagy volt a komorbiditás aránya. Az ambuláns ellátásban részesülők felében (n = 19; 54,3%), míg az osztályos felvételre kerülők háromnegye- dében (n = 49; 76,6%) igazoltak a szűrőtesztek szuicid rizikót. Az osztályos kezelést követően ez az arány egyhar- madra csökkent (n = 17; 33,3%). A szuicid krízis szindróma teljes diagnosztikai kritériumai azoknál teljesültek a leggyakrabban, akiknél az Akut Szuicid Rizikó Teszt pozitív volt, akár önmagában (74,2%), akár a Rövid Szuicid Kérdőívvel együtt (87,1%). E két kérdőív együttes pozitivitása esetén fordult elő a leggyakrabban súlyos szuicid krízis szindróma (29%). Megbeszélés: A szuicid krízis szindrómán alapuló rövid szűrőteszt jelentős arányban azonosítja az aktuális szuicid rizi- kót. A szuicid krízis szindróma koncepció és a módszer előnye, hogy akkor is lehetővé teszi az öngyilkossági veszély felismerését, amikor direkt szuicid szándékok nem kerülnek felszínre. Az akut szűrőteszt értékét tovább növeli az elsősorban az élettartamra vonatkozó szuicid rizikót felmérő Rihmer-féle Rövid Szuicid Kérdőív. Következtetés: Ezeknek a teszteknek az együttes alkalmazása támogatja az akut pszichiátriai osztályos felvételt megala- pozó klinikai döntéshozatalt, és megelőzi a páciensek kezelésének korai lezárását, így szűrőmódszerünk fontos szui- cidprevenciós jelentőséggel bír. | Introduction: The identification of acute suicide risk is of paramount importance for the prevention of suicidal behav- ior. However, we currently lack sufficient data to reliably detect pre-suicidal mental states. Objective: Hungarian adaptation of the screening test and questionnaire developed by Galynker and colleagues based on the concept of the suicide crisis syndrome. Method: Acute Suicidal Risk Test, based on the suicide crisis syndrome, and Rihmer’s Short Suicide Scale were ad- ministered consecutively to all patients treated at our outpatient and inpatient clinic during the study period. In cases where the screening tests were positive, a more detailed questionnaire assessing the symptoms of suicide crisis syndrome was completed. Results: 99 patients completed a total of 150 questionnaires, with one-third (n = 35) being outpatients and two- thirds (n = 64) inpatients. The most frequent clinical diagnoses were depressive (44.7%), adjustment (34%), psy- chotic (33.3%), and substance use disorders (33.3%), with a high rate of comorbidities. The screening tests indicated suicide risk in 54.3% (n = 19) of outpatients and in 76.6% (n = 49) of inpatients. After inpatient treatment, this proportion significantly decreased (n = 17, 33.3%). The full diagnostic criteria for suicide crisis syndrome were the most frequently met in patients with a positive Acute Suicidal Risk Test, either alone (74.2%) or in combination with the Short Suicide Scale (87.1%). The presence of both positive Acute Suicidal Risk Test and Short Suicide Scale was associated with severe Suicide Crisis Syndrome symptoms (29%). Discussion: The short screening test, based on the suicide crisis syndrome, identified acute suicidal risk in a significant proportion of patients. One of the key advantages of the suicide crisis syndrome concept and method is its ability to detect suicide risk even in the absence of overt suicidal intents. The value of the acute screening test is further en- hanced by Rihmer’s Short Suicide Scale, which primarily assesses lifetime suicidal risk. Conclusion: The combined use of these tests supports clinical decision-making for acute psychiatric admissions and helps prevent the premature discharge of patients, underscoring the relevance of this screening method in suicide prevention.

Actions (login required)

Edit Item