„Valóknak tartott fontos események” – Vaszary Kolos (1832–1915) történelemtankönyvei = “Important events which look real” : History Handbooks of Kolos Vaszary (1832–1915)

Jakab, Péter József (2024) „Valóknak tartott fontos események” – Vaszary Kolos (1832–1915) történelemtankönyvei = “Important events which look real” : History Handbooks of Kolos Vaszary (1832–1915). MESTER ÉS TANÍTVÁNY, 2 (2). pp. 104-111. ISSN 1785-4342

Preview

Text 104-111_JakabPeter_MT_2024_2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (6MB) | Preview

Abstract

Vaszary Kolos esztergomi érsek, bíboros neve az egyháztörténeti munkákban általában az első Wekerle Sándor-kormány egyházpolitikai intézkedéseinek ellenzőjeként jelenik meg. Kevésbé közismert, hogy a magyar egyház fejévé válása (1891) előtt számos helyen (Komárom, Pápa, Esztergom, Győr, Pannonhalma) történelmet, földrajzot a bencések között elsőként oklevél birtokában tanító szerzetes több tankönyvet is írt, érdeklődésének egyik fókuszpontja a magyar középkor volt. Tanította Concha Győzőt, de Baross Gábort és az érseki székben közvetlen utódát, Csernoch Jánost is. Vaszary neve a korszak pedagógiájával, illetve a történelem tantárgytörténetével foglalkozó művek döntő többségéből hiányzik. Az előadás a tankönyvszerző Vaszary jelentősége mellett foglal állást, elsődleges forrásként műveit megvizsgálva. A későbbi bíborosnak ugyanis szerepe volt az önkényuralom időszakában Horváth Mihály műveinek népszerűsítésében, fiatal pedagógusként már történelmi füzetsorozatot (Ifjúsági Plutarch) indított, s önképzőköröket szervezett. Vaszary a korszakban korántsem magától értetődő módon felismerte Luxemburgi Zsigmond uralmának jelentőségét, de figyelme, érdeklődése kiterjedt a hadtörténetre és a 19. századi reformországgyűlésekre is. Két fő alkotásának az 1863-banmegjelentetett Világtörténelem, s az 1865-ben kiadott Magyarország története tekinthető. Térképekkel ellátott, az egyes területek, birodalmak „földrajzi átnézetével” kezdődő fejezetei alapos forrásismerettel és didaktikai tudatossággal jellemezhetők, amelyek hazai történelemtanításunk meghatározó elemei mind a mai napig. | The name of archbishop and cardinal Kolos Vaszary (1832–1915) usually appears in church history works as an opponent of the church policy measures of the first Sándor Wekerle government. It is less well known that before becoming the head of the Hungarian Church (1891), Vaszary, who taught History and Geography in many places (Komárom, Pápa, Esztergom, Győr, Pannonhalma) was the first Benedictine monk to hold a diploma, and wrote several handbooks for students. He also taught Győző Concha (historian), Gábor Baross (politician) and his direct successor in the archbishopric, János Csernoch. Vaszary’s name is missing from the vast majority of works dealing with the pedagogy of the period and the history of History as a subject. My paper takes a position supporting the importance of Vaszary as a textbook author, examining his works as a primary source. The later cardinal played a role in popularizing the works of Mihály Horváth during the period of neo-absolutism, and as a young teacher he already started a series of historical pamphlets (Youth Plutarch) and organized self-education circles. In the era, Vaszary recognized the significance of Sigismund of Luxemburg’s rule in a way that was far from self-evident, but his attention and interest also extended to military history and the 19th-century national reform assemblies. His two main works are the World History published in 1863 and the History of Hungary published in 1865. The chapters with maps, beginning with a “geographic overview” of the individual territories and empires, can be characterized as demonstrating a thorough knowledge of sources and didactic awareness, which are defining elements of our Hungarian history teaching to this day.

Actions (login required)

Edit Item