Állapotkommunikáció és montázs : Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés

Müllner, András (2023) Állapotkommunikáció és montázs : Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés. APERTÚRA, 18 (3). pp. 6-44. ISSN 1787-7245

Preview

Text Apertura2023tavasz_MullnerAndras_Allapotkommunikacioesmontazs._ErdelyMiklos_Tavaszikivegzes.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy miként jelenik meg az állapotkommunikáció ideája és ideológiája Erdély Miklós, illetve a számára inspirációul szolgáló filmteoretikusok filmelméleti írásaiban, továbbá az ezek hátterében álló művészettörténeti, művészetelméleti és filozófiai hagyományban. Az érintett elméletekben a montázs, mint a sokszorosító technológia által elemekre bontott világ újrarendezése, ideális eszköz az állapotkommunikációra, illetve az etikai-pedagógiai célzatú transzformációra. Jóllehet a montázs a reprodukciós technika szervetlenítő eljárásának eredménye, de a szovjet montázsiskola képviselői (köztük maga Erdély) dialektikus módon beágyazták azt a klasszikus esztétikai ideológiák sorába, és retorikus módon szerves folyamattá változtatták. A tanulmány célja annak bizonyítása, hogy a montázshoz kapcsolódó retoretikusság fogalma alatt egyrészt a művészet útján történő etikára nevelést (schilleri értelemben vett Bildungot), vagyis esztétikai ideológiát és azzal szorosan összefüggő, az élményesztétikára alapozott szimbolizáló törekvést érthetünk. Másrészt az előbbiekkel párhuzamosan számolnunk kell a montázsra alapozott állapotkommunikáció (transzformáció, nevelés, „elforgatás”) nyelvi-retorikai kiszolgáltatottságával és allegorikusságával. Következtetésem az, hogy Erdély avantgárd esztétikai ideológiája paradox, de törvényszerű módon átlép a dekontextualizáló és szervetlen allegorikusságon, hogy egy ontologizáló szimbolikus hagyományba illessze a montázst. A tanulmány második részében a Tavaszi kivégzés című Erdély Miklós-film elemzésén keresztül mutatom be, hogy miként ágyazódik bele a filmbe a szervetlenítő-daraboló technológia, mintegy illusztrálva az állapotkommunikációnak és a nevelésnek mint „elforgatásnak” az allegorikus keretezettségét. | In my study, I examine how the idea and ideology of communication of state of mind appears in the film theoretical writings of Miklós Erdély and the film theorists who inspired him, as well as in the art historical, art theoretical and philosophical tradition behind them. In the theories concerned, montage, as a reordering of the world by means of reproductive technology, is an ideal means of communication between state of minds, and of transforming them for ethical-pedagogical purposes. Although montage is the result of the disorganising process of reproduction technology, the representatives of the Soviet school of montage (including Erdély himself) dialectically embedded it in the classical aesthetic ideologies and rhetorically transformed it into an organic process. The aim of this paper is to demonstrate that the concept of rhetorethics associated with montage is, on the one hand, an education in ethics through art (Bildung in the Schillerian sense), i.e. an aesthetic ideology and a closely related symbolic endeavour based on aesthetic experience; on the other hand, in parallel with the foregoing, we have to reckon with the linguistic-rhetorical fallibility and allegoricality of the communication between state of minds (transformation, education, „turning around”) based on montage. My conclusion is that the avant-garde aesthetic ideology of Miklós Erdély paradoxically but inevitably transcends the decontextualizing and inorganic allegoricity to embed montage in an ontologizing symbolic tradition. In the second part of the paper, I will show how the dismembering and dissecting technology is embedded in the film Spring Execution (dir. by Miklós Erdély), thereby illustrating the allegorical framing of communication of state of mind and education as „turning around”.

Actions (login required)

Edit Item