A homoousios tó patri megosztja az embereket : A Niceai hitvallás kritikai funkciójáról = The homooúsios tô patrí Divides Opinion : The Critical Function of the Symbolum Nicaenum

Menke, Karl-Heinz and Gromon, András (2025) A homoousios tó patri megosztja az embereket : A Niceai hitvallás kritikai funkciójáról = The homooúsios tô patrí Divides Opinion : The Critical Function of the Symbolum Nicaenum. LELKIPÁSZTOR, 100 (2). pp. 74-88. ISSN 0133-2821

Preview

Text 18363-Cikk szövege-74500-1-10-20250213.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (217kB) | Preview

Abstract

A görög filozófiai gondolkodás maximája, miszerint a sokféleség az egység hiányos módja, ösz-szeegyeztethetetlen volt a Jézus Krisztus igaz istenségébe vetett keresztény hittel. Az igazság egysége és egyedisége iránti elkötelezettsége miatt a korai kereszténységnek meg kellett véde-nie hitvallásának a filozófiai érveléssel való összeegyeztethetőségét. A bibliai gondolkodásmód görög gondolkodásmóddá való átalakulása elsősorban az alexandriai és az antiókhiai teológiai iskolák közötti, évszázadokon át tartó vita eredménye volt. Az alexandriai iskola a három hü-posztázis (Atya, Fiú, Szentlélek) alárendeltségét a doketista krisztológiával kötötte össze – az antiókhiai iskola pedig a Szentháromságról szóló modalista tanítást társította az adopcionista krisztológiával. A korai krisztológiai viták minden megoldottnak vélt problémája a 14. század elején újra felszínre került. A nominalizmus központi szerepet játszott ebben: hogyan lehet egy kontingens létező, mint az ember Jézus, magának Istennek a kinyilatkoztatása? A protestáns reformátorok nagyrészt nominalista krisztológiája, Lessing és Kant kritikája, az evolúcióel-mélet, a historizmus, a nyelvfilozófia (nyelvi fordulat) és a vallások pluralista teológiája a do-ketista (Alexandria) és az adopcionista (Antiókhia) szubordinacionizmus új változatait hozta létre. E kihívások fényében a niceai zsinat ezerhétszázadik évfordulója újból tudatosíthatja a homoousios to patri niceai kifejezés tartós relevanciáját és jelentőségét. | The maxim of Greek philosophical thought that multiplicity is a deficient mode of unity was incompatible with the Christian belief in the true divinity of Jesus Christ. Because of its com-mitment to the unity and uniqueness of truth, early Christianity had to defend the compatibil-ity of its creed with philosophical reasoning. The transformation of the biblical mode of think-ing into the greek mode of thinking was mainly the result of a centuries-long debate between the theological schools of Alexandria and Antioch. The school of Alexandria has connected the subordination of three hypostases (Father; Son; Holy Spirit) with a docetic Christology – the school of Antioch has connected a modalistic doctrine of the Trinity with an adoptian-istic Christology. All the problems of the early Christological disputes that were considered to be settled arose again at the beginning of the 14th century. Nominalism was central to the question: How could a contingent reality like the man Jesus be the revelation of God himself? The largely nominalistic Christology of the Protestant reformers, the criticism of Lessing and Kant, evolutionary theory, historicism, the philosophy of language (linguistic turn) and the pluralistic theology of religions brought forth new versions of docetic (Alexandria) and of adoptionistic (Antioch) subordinationism. In view of these challenges, the 1700th anniversary of the Council of Nicaea can raise a new awareness of the enduring relevance and significance of the Nicene phrase homooúsios tô patrí.

Actions (login required)

Edit Item