Tapasztalataink egy, a szédüléses panaszok ellátására szakosodott hazai magánrendelésen = Vertigo patient population in a vertigo private clinic in Hungary

Molnár, András and Molnár, Viktória and Maihoub, Stefani (2025) Tapasztalataink egy, a szédüléses panaszok ellátására szakosodott hazai magánrendelésen = Vertigo patient population in a vertigo private clinic in Hungary. ORVOSI HETILAP, 166 (11). pp. 413-420. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p413.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (3MB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A szédülés gyakori panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban. Amennyiben a részletes és célzott kivizsgálás és ellátás nem történik meg, a panaszok fennmaradásával kell számolnunk, egyéb tünetek megjelenését okozva. Célkitűzés: A szédüléses panaszokra specializálódott rendelésen szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszer: A jelen kutatás egy szédülésre specializálódott rendelés beteganyagát vette figyelembe. Ennek során a részletes anamnézisfelvétel mellett célzott egyensúlyrendszeri vizsgálatok, tisztahangküszöb-audiometria, agykoponya-CT és agykoponya-MRI, valamint carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat eredményeit értékeltük. A szédülés és a fülzúgás mindennapi életvitelre kifejtett hatásának vizsgálatához a DHI (Dizziness Handicap Inventory) és a THI (Tinnitus Handicap Inventory) kérdőíveket alkalmaztuk. Eredmények: A kutatásba összesen 121 beteget (átlagéletkor: 51,40 ± 13,38 év; 72 nőbeteg) vontunk be. A szédülés kezdetének időtartama 5 hónap mediánértékre volt tehető, 240 hónap maximális érték mellett. A szédülés több mint 60%-ban forgó jellegű volt, 1,5 óra medián-időtartammal. Halláscsökkenés közel 30%-ban, tinnitus több mint 50%-ban jelentkezett. A tinnitus vonatkozásában domináltak a kétoldali panaszok (38,7%). Fejfájás közel 30%-ban jelentkezett, amely igen nagy arányban (81,25%) mutatott összefüggést a szédüléssel. A diagnózisok megoszlása alapján a leggyakoribb kórképek a benignus paroxysmalis positionalis vertigo (24,8%), a vestibularis migrén (22,3%), az extravestibularis eltérések (19,8%) és a Ménière-betegség (18,2%) voltak. Egyensúlyrendszeri fizikális vizsgálatok alapján spontán vestibularis tünet ritkán volt azonosítható (5%). Fejimpulzusteszt alapján eltérés kissé nagyobb arányban (10%) igazolódott. Positionalis nystagmus csupán 13%-ban jelentkezett, amely rendkívül kis arány a benignus paroxysmalis positionalis vertigo gyakoriságához képest. Agykoponya-CT-vizsgálat 24%-ban készült, 65%-ban teljesen negatív eredménnyel. Az agykoponya-MRI esetében az arányok 74% és 35% voltak. A carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat 62%-ban zárult negatív eredménnyel. A DHI-kérdőívek alapján a súlyos (41%), míg a THI-kérdőívek alapján az enyhe (34%) és a közepesen súlyos (32%) életminőség-romlás volt a leggyakoribb. Következtetés: A szédülés hátterében számos ok állhat, vestibularis és extravestibularis okok egyaránt. A nem időben megkezdett és nem megfelelő kivizsgálás a diagnózis és a terápia megkezdésének késlekedéséhez vezet, életminőség-romlást és pszichés társtünetek megjelenését okozva. | Introduction: Vertigo is a frequent issue in everyday medical practice. Without specific examinations, it can persist, leading to co-occurring symptoms. Objective: To present our experiences gained at a clinic specialising in vertigo. Method: In this study, patients were enrolled at a clinic specialising in vertigo. Detailed case histories, physical assessments of the vestibular system, pure-tone audiometry, brain CT/MRI, and carotid vertebral Doppler ultrasonography results were examined. To assess the impact of symptoms, the Dizziness Handicap Inventory (DHI) and the Tinnitus Handicap Inventory (THI) were administered. Results: 121 patients (51.40 ± 13.38 years; 72 women) were enrolled. The median onset of vertigo was recorded at 5 months, with a maximum of 240 months. Spinning sensations were reported in more than 60% of the attacks, with a median duration of 1.5 hours. Hearing loss occurred in approximately 30%, while tinnitus was noted in 50%, with bilateral tinnitus being the most common (38.7%). Headaches occurred in approximately 30%, with a significant proportion related to vertigo (81.25%). The most frequent diagnoses were benign paroxysmal positional vertigo (24.8%), vestibular migraine (22.3%), non-vestibular causes (19.8%), and Ménière’s disease (18.2%). Spontaneous vestibular signs occurred at low rates (5%). The head-impulse test was positive slightly more often (10%). Positional nystagmus was detected in 13%, which is a low percentage, especially given the high prevalence of benign paroxysmal positional vertigo. Brain CT scan was conducted in 24%, with 65% having negative results. In comparison, brain MRI was performed in 74%, and 35% yielded negative results. Carotid Doppler ultrasonography showed normal results in 62%. Severe vertigo was reported in 41%, while mild (34%) and moderately severe (32%) tinnitus were the most commonly reported handicaps. Conclusion: There are various causes of vertigo, including vestibular and non-vestibular factors. Delays in diagnosis and a lack of specialised testing lead to a delay in treatment, worsening the quality of life and contributing to psychiatric comorbidities.

Actions (login required)

Edit Item