A parodontitis progresszióját jelző potenciális biomarkerek (GOT, CRP és albumin) értékelése 2-es típusú cukorbetegek nyálmintáiban = Assessing of possible biomarkers (AST, CRP, and albumin) indicating the progression of periodontitis in saliva samples of type 2 diabetic patients

Fejes, Zsolt and Fábián, Alma and Bartha-Tatár, Anita and Nagy, Béla and Varga, István (2025) A parodontitis progresszióját jelző potenciális biomarkerek (GOT, CRP és albumin) értékelése 2-es típusú cukorbetegek nyálmintáiban = Assessing of possible biomarkers (AST, CRP, and albumin) indicating the progression of periodontitis in saliva samples of type 2 diabetic patients. ORVOSI HETILAP, 166 (16). pp. 613-622. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p613.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (849kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A fogágy szöveteinek progresszív destrukciójával járó parodontitis a 40 év feletti korosztályban az egyik leggyakoribb fogászati megbetegedés, amelynek súlyosságát a diabetes mellitus jelentősen fokozhatja. Célkitűzés: A jelen tanulmányban célunk volt olyan, nyálban mérhető biomarkerek (glutamát-oxálacetát-transzami- náz [GOT], C-reaktív protein [CRP] és albumin) vizsgálata, amelyek esetleg segíthetik a parodontalis kórfolyamatok progressziójának megítélését cukorbetegségben. Módszer: A vizsgálatban részt vevőket a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kara Parodontológiai Tanszékének szakrendelésén megjelent betegek közül választottuk ki. A beválasztási kritériumok alapján 18 fő, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget és 19 nem diabeteses személyt (kontrollcsoport) vontunk be, akik átlagéletkora 62 ± 9 év volt. Az anamnézis rögzítése után nyugalmi nyálmintát gyűjtöttünk, és megtörtént a parodontalis statust értékelő szűrővizsgálat. A rutin laboratóriumi vizsgálatok során a nyálmintákban meghatároztuk a GOT-aktivitást, a CRP- és az albuminkoncentrációt. ROC-görbe-analízissel a görbe alatti terület (AUC) értéke alapján tovább értékeltük a GOT diagnosztikai hasznosságát. Eredmények: A diabeteses betegek nyálmintáiban mért GOT-aktivitási értékek jelentősen nagyobbak voltak a kont- rollcsoporthoz képest (56 [44–107] vs. 33 [14–64] U/l, P = 0,02), ugyanakkor a HgbA1c-értékek és a nyál-GOT- szintek között nem volt szignifikáns összefüggés. A nyálmintákban az emelkedett GOT-értékek mégis a diabetes mellitus és a parodontitis együttes jelenlétének tulajdoníthatók, mivel azoknál a cukorbetegeknél tapasztaltunk még nagyobb GOT-aktivitást (92 [55–154] vs. 48 [31–55] U/l, P = 0,019), akiknél parodontitis (n = 13) alakult ki, ösz- szehasonlítva az enyhébb fokú fogínygyulladást (gingivitis) mutató alcsoporttal (n = 5). Ezzel szemben a cukorbete- gek nyálmintái a kontrollcsoporthoz képest nem mutattak jelentős eltérést a CRP- és az albuminszintekben, valamint cukorbetegségben az életkor nem befolyásolta a GOT-eredményeket (r = 0,217, P = 0,415). Végül a ROC-görbe- analízis alapján a nyálban mért GOT 49 U/l-es küszöbérték mellett képes volt elkülöníteni egymástól a gingivitises és a parodontitises alcsoportokat (AUC: 0,803, P = 0,005). Következtetés: A nyálban mérhető GOT-enzim-aktivitás potenciális laboratóriumi biomarker lehet a parodontalis fo- lyamat hatékony vizsgálatára diabeteses betegekben. | Introduction: Periodontitis is one of the most common diseases affecting teeth over the age of 40 years, a process that can be exacerbated by diabetes. People with diabetes are more prone to periodontal disorders. The determination of biomarkers in saliva may be useful for evaluating abnormal periodontal processes. Objective: The main aim of this study was to identify possible biomarkers (aspartate aminotransferase [AST], C-reactive protein [CRP], and albumin) in saliva that could help assess periodontal progression in type 2 diabetic patients. Method: Patients were selected at the Department of Periodontology of the Faculty of Dentistry, University of Debrecen. Considering the study criteria, 18 diabetic and 19 non-diabetic patients were recruited with an average age of 62 ± 9 years. After anamnesis was taken, resting saliva sample was collected from each study participant, and periodontal screening test was performed. In addition to the routine laboratory tests, AST activity, CRP and albumin concentrations were determined in the saliva samples. Using ROC curve analysis, we further evaluated the diagnostic value of AST based on the area under the curve (AUC) value. Results: AST activity values measured in the saliva samples of the diabetic patients were significantly higher compared to the control group (56 [44–107] vs. 33 [14–64] U/L, P = 0.02), however, there was no significant correlation between HgbA1c values and salivary AST levels. Nevertheless, increased AST values in the saliva samples can be attributed to the presence of the combined effect of diabetes mellitus and periodontitis (n = 13), as we observed an even higher AST activity in diabetic patients who developed periodontitis (92 [55–154] vs. 48 [31–55] U/L, P = 0.019) compared with the subgroup showing milder gingivitis (n = 5). On the other hand, compared to the control group, the saliva samples of diabetic patients did not show significant differences in CRP and albumin levels, furthermore, the age did not influence AST results in diabetes mellitus (r = 0.217, P = 0.415). Finally, based on the ROC curve analysis, AST measured in saliva was able to differentiate gingivitis and periodontitis subgroups (AUC: 0.803, P = 0.005) as well as diabetic patients from controls (AUC: 0.744, P = 0.021) at a 49 U/L cut-off value. Conclusion: AST enzyme activity that can be measured in saliva can be a potential laboratory biomarker for the effective investigation of the periodontal clinical status in diabetic patients.

Actions (login required)

Edit Item