A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében = Ethnobotanical and cultural significance of Chaerophyllum bulbosum in the Carpathian Basin

Németh, Attila and Horváth, Balázs and Pinke, Gyula (2024) A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében = Ethnobotanical and cultural significance of Chaerophyllum bulbosum in the Carpathian Basin. KITAIBELIA, 29 (2). pp. 141-159. ISSN 1219-9672

Preview

Text 04-Nemeth-et-al_Csemegebaraboly_FULL.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (589kB) | Preview

Abstract

A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) a kárpát-medencei etnobotanika egyik ikonikus növénye. A növény hozzávetőleg száz különböző magyar népi elnevezéssel, illetve azok alak-változataival rendelkezik. A vadon élő csemege baraboly gyűjtéséről a 16. század végétől kezdődően vannak történeti adataink, de ezt a tevékenységet bizonyára már jóval korábban is űzték az itt élő né-pek. Az egész Kárpát-medencében, főként gyermekek, leginkább a növény gumóját (ritkábban a levelét is) gyűjtötték; melyet leggyakrabban nyersen, saláta gyanánt fogyasztottak. Az áttekintett szemelvé-nyek azt sugallják, hogy a 19. század vége felé hanyatlani kezdett népszerűsége, a 20. század közepén pedig már a „divatját múlt répák” közé sorolták, mely lassan kiszorult az étrendből. A 21. században csupán egyetlen erdélyi adatunk van gyűjtéséről és fogyasztásáról. Gyógyászati célból, egyéb Chae-rophyllum és Anthriscus fajokkal egyetemben javallották a skorbut és hasmenés tüneteinek enyhítésére, valamint fekélyek borogatására. A középkor folyamán Kelet- és Közép-Európa szerte termesztették, mely tevékenység feltehetőleg a Kárpát-medencére is jellemző lehetett. Ezt sugallja Rogerius érseknek a tatárjárás idején írt beszámolója az elpusztított falvak kertjeinek növényeiről, melyek közt a csemege barabolyt is megemlíti. Ezt követően csak a 19. század közepétől vannak adataink a turbolya-répának nevezett kultúrváltozatának tényleges termesztéséről. Művelése ekkortájt szórványos, és már a 20. század közepe táján az elfeledett kultúrnövények táborát gyarapította. A növény már a 16. századtól kezdve szerepel magyar nyelvű szakácskönyvekben, főként az erdélyi gasztronómiában, számos recept hozzávalójaként. Népi felhasználásának emléke versekben és prózai írásokban a magyar kultúrában is megőrződött. | Tuberous-rooted chervil (Chaerophyllum bulbosum) is one of the iconic plants in the Car­pathian basin regarding ethnobotany. It is considered native to this region and it is known by about one hundred different Hungarian folk names and allophones. We have plenty of historical data about its gathering from the wild from the end of the 16th century, but certainly, it could have been collected much earlier by the people who lived here. In the whole Carpathian basin, mostly its tubers (and rarely the leaves as well) were gathered mainly by children, which were eaten in various forms and dishes, but most frequently raw as salad. Its popularity started to decline by the end of the 19th century, and in the middle of the 20th century, it was regarded as one of the ‘beets out of fashion’, which was slowly disappearing from the diet. From the 21st century, there is only one record about its gathering and consumption from Transylvania. In former times, along with other Chaerophyllum and Anthriscus spe­cies it was recommended to cure scorbute and diarrhoea and as a poultice for ulcers. In the Middle Ages, it was cultivated throughout Eastern and Central Europe, which could have also been true for the Carpathian Basin. Master Roger mentioned this species among the plants of devastated peasant gar­dens (1243, after the Mongol invasion). Thereafter, we have records only from the middle of the 19th century showing the obvious growing of its cultivated variety (called ‘chervil-beet’). However, its cultivation remained quite sporadic, and by the middle of the 20th century, it was already fully neglect­ed. The plant occurred in Hungarian cookery books from the 16th century, especially in Transylvanian gastronomy. The remembrance of its former folk uses retained in Hungarian culture as well, it emerges in several poems and prose.

Actions (login required)

Edit Item