Direkt orális antikoagulánssal kezelt pitvarfibrilláló betegek terápiahűségének összehasonlítása a 2015–2018-as évek adatai alapján = Comparison of therapy adherence in patients suffering from atrial fibrillation treated with direct oral anticoagulants based on data from years 2015–2018

Simonyi, Gábor and Paksy, András and Medvegy, Mihály and Gencsiová, Kristína and Sipos, Erzsébet Evelyn and Csitári, Gergő and Gasparics, Roland and Finta, Ervin (2025) Direkt orális antikoagulánssal kezelt pitvarfibrilláló betegek terápiahűségének összehasonlítása a 2015–2018-as évek adatai alapján = Comparison of therapy adherence in patients suffering from atrial fibrillation treated with direct oral anticoagulants based on data from years 2015–2018. ORVOSI HETILAP, 166 (21). pp. 808-816. ISSN 0030-6002

Text 650-article-p808.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (567kB) | Request a copy

Abstract

Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció kezelésében egyre jelentősebb szerepet játszanak a direkt orális antikoagulánsok a stroke-prevencióban. Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a direkt orális antikoagulánsok terápiahűsége jobb, mint a K-vitamin-antagonistáké, ugyanakkor még mindig szuboptimális. Célkitűzés: A szerzők célja a direkt orális antikoagulánsok perzisztenciájának vizsgálata volt pitvarfibrillációban szenvedőknél, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának elemzésével. Módszer: A 2015 és 2018 közötti időszakban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő betegek adatait elemeztük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának felhasználásával, figyelembe véve az újonnan kezelt és a már korábban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő csoportokat. A betegek gyógyszerkiváltásait 14 hónapon keresztül követtük, és a perzisztencia változásait Kaplan–Meier-analízissel értékeltük. Meghatároztuk az egyes hatóanyagok átlagos gyógyszerszedési idejét és annak 95%-os konfidenciaintervallumát. Eredmények: Az újonnan direkt orális antikoaguláns terápiát kezdők egyéves perzisztenciája átlagosan 63,4% volt, míg a már kezelt betegek körében ez 71,1%-nak adódott. A már kezelt betegek egyéves átlagos perzisztenciája 7,7 százalékponttal volt nagyobb a direkt orális antikoaguláns terápiával újonnan kezeltekhez képest, amely hatóanyagonként az apixabannál +4,9 százalékpont, a dabigatrán esetében +9,5 százalékpont, míg a rivaroxabant szedőknél +9,4 százalékpont előnyt jelentett. Az egyéves perzisztencia mindkét csoportban a 2017-es évben volt a legjobb (65,7%, illetve 72,5%). Az újonnan kezelt betegeknél az átlagos perzisztencia 61,5% volt az apixaban, 57,7% a dabigatrán és 62,9% a rivaroxaban esetében. A már korábban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő betegek átlagos egyéves perzisztenciája hatóanyagokra bontva: apixaban 66,4%, dabigatrán 67,4%, rivaroxaban 72,3%. Az új betegek esetében a 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 299 nap volt, míg a már kezelt betegek esetében 322 nap. Következtetés: Az egyes direkt orális antikoaguláns hatóanyagok között különbségeket találtunk az egyéves perzisztencia vonatkozásában, ugyanakkor általánosságban megállapítható, hogy 2016-tól nőtt a vizsgált direkt orális antikoaguláns hatóanyagok terápiahűsége, ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket kell tenni ennek további javítására. | Introduction: Direct oral anticoagulants are playing a significant role in the treatment of non-valvular atrial fibrillation for stroke prevention. Previous studies have demonstrated that adherence to direct anticoagulant therapy is better than that of vitamin K antagonists, however, it remains suboptimal. Objective: The authors aimed to examine the persistence of direct anticoagulant therapy in patients with atrial fibril- lation by analyzing the National Health Insurance Fund Administration database. Method: We analyzed data from patients receiving direct anticoagulant therapy between 2015 and 2018 using the database of the National Health Insurance Fund Administration. The study considered both newly treated patients and those previously receiving direct anticoagulant therapy. Patients’ medication refills were tracked for 14 months, and persistence changes were evaluated using Kaplan–Meier analysis. The average duration of drug intake and its 95% confidence interval were determined for each active substance. Results: The one-year persistence of newly initiated direct anticoagulant therapy was 63.4% on average, while it was 71.1% among previously treated patients. The one-year average persistence was 7.7 percentage points higher in pre- viously treated patients compared to those newly initiated on direct anticoagulant therapy. This advantage was +4.9 percentage points for apixaban, +9.5 percentage points for dabigatran, and +9.4 percentage points for rivaroxaban. The best one-year persistence in both groups was observed in 2017 (65.7% and 72.5%, respectively). Among newly treated patients, the average persistence rates were 61.5% for apixaban, 57.7% for dabigatran, and 62.9% for rivaroxa- ban. In previously treated patients, the one-year average persistence rates were 66.4% for apixaban, 67.4% for dabi- gatran, and 72.3% for rivaroxaban. The mean duration of drug intake over a 360-day period was 299 days for new patients and 322 days for previously treated patients. Conclusion: Differences were observed in one-year persistence among the various direct anticoagulants. However, in general, therapy adherence to direct anticoagulants has increased since 2016. Nonetheless, significant efforts are re- quired to further improve persistence rates.

Actions (login required)

Edit Item