A népkultúra „felfedezése” és jelentősége a japán identitásban

Farkas, Mária Ildikó (2025) A népkultúra „felfedezése” és jelentősége a japán identitásban. TÁVOL-KELETI TANULMÁNYOK, 17 (2). pp. 109-128. ISSN 2060-9655

Preview

Text 04-Farkas_TKT_2025-2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (359kB) | Preview

Abstract

A furusato (egy idilli vidéki otthon iránti nosztalgikus érzés) fogalma ma is fontos része a japán kulturális identitásnak, bár képe egyértelműen a vidékhez és a hagyományos értelemben vett népkultúrához kötődik. A fogalom eredetét általában a XIX. század második felének Meiji-kori modernizációs folyamatán belül értelmezik, noha a népkultúra jelentőségének eredői megtalálhatók a XIX. század eleji kollektív identitás kialakulásának a folyamatában. Az Edo-korban a kokugaku kulturális mozgalma az ősi japán nyelv, irodalom, mítoszok, történelem tanulmányozásával a japán „eredeti kultúra” meghatározására tett kísérletet. A folyamatban fontos szerepet kapott a „kultúra” mint a közösség összetartó kerete, és ebben kiemelten a „nyelv” mint a kollektív identitás elsődleges hordozója. Ebben az eszmében a népnyelv jelentősége, „rehabilitációjának” a szükségessége is hangot kapott, így a népnyelv és a népkultúra is bekerült a diskurzusok tematikájába, elsősorban Hirata Atsutane munkásságának köszönhetően. Ez a folyamat a Közép-Kelet-Európában a XVIII. század végén és a XIX. században felvirágzó, a kollektív identitás megfogalmazását célzó kulturális mozgalmakkal mutat hasonlóságot. A XIX. századi (nyugati típusú) modernizáció során a XX. század elejére a japán felfogásban az eredeti japán kultúrát és hagyományt megtestesíteni látszó népkultúra jellegzetességei a japán identitás részeként fogalmazódtak meg, ami szintén hasonlítható a közép-kelet-európai modernizációs és identitásdiskurzusok akkori folyamatához. A modernizációtól érintetlen parasztság eszméje a XIX. században elterjedt nézet volt, de a nemzeti identitásban csak ott kapott jelentős szerepet, ahol a modernizációt a társadalom idegen befolyásnak és/vagy nyomásnak, azaz „kívülről jövőnek” érezte, és a saját kultúra védelmében a közösségek kulturális örökségének meghatározásakor gyakran a vidéki, mezőgazdasági hagyományokhoz fordult. A népkultúra mint a kollektív identitás egyik legfontosabb alapjának kérdése a modernizációs problematika mellett egy régóta létező, a nemzeti fejlődésről és a nemzettudatok kialakulásáról és jellegéről folytatott koncepcionális értelmezési vitához is kapcsolható. A kérdést a globális modernizációs keret mellett koncepcionális megközelítésű kontextusban is lehet vizsgálni és a kulturális identitás, valamint a „kultúrnemzet” fogalmi keretei között értelmezni. Ez a megközelítés magyarázhatja, hogy a népkultúra hagyománya mind a mai napig él Japánban, többek között éppen a furusato ideájában.

Actions (login required)

Edit Item