Hogyan befolyásolja a szupraoptimális hőmérséklet a különböző mértékben vernalizált kenyérbúzafajták egyedfejlődését?

Kiss, Tibor and Horváth d., Ádám and Cseh, András and Karsai, Ildikó (2025) Hogyan befolyásolja a szupraoptimális hőmérséklet a különböző mértékben vernalizált kenyérbúzafajták egyedfejlődését? In: XXXI. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2025. április 2-3., Debrecen.

Preview

Text PDF_xxxi_nntn_absztraktkotet.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A vernalizációs (hidegkezelés) igény telítődési üteme, amely a vegetatív fázis hosszát alapvetően meghatározza, függ a hőmérséklettől és a hidegkezelés időtartamától is. Azonban a globális éghajlatváltozás következtében a mérsékelt éghajlati övbe eső területeken egyre inkább megfigyelhető a téli, viszonylag melegebb időszakok előfordulási gyakoriságának növekedése, amely csökkentheti a hidegkezelést igénylő növények alkalmazkodóképességét is. Kísérletünk fő célkitűzése az volt, hogy 19 eltérő egyedfejlődési dinamikát mutató búzafajtán megvizsgáljuk a vernalizációt követő rövid ideig (2 hét) tartó szupraoptimális hőmérséklet (konstans 25 °C, 16 órás nappalhossz) hatását az egyedfejlődési dinamikára. A vizsgálatba vont fajták eltérő ideig tartó (30, 45 és 60 napos) hidegkezelésben részesültek majd az optimálisnál magasabb hőmérsékleti kezelést követően a növényeket üvegházban neveltük tovább (16–20 °C, 16 órás nappalhossz). Kontrollként pedig a különböző hidegkezelésben részesült, majd csak üvegházi körülmények között tartott növényeket alkalmaztunk. A növényeket rendszeresen felvételeztük és a következő egyedfejlődési paramétereket határoztuk meg: ZD31 (a főhajtás első szárcsomójának megjelenési ideje), ZD37 (a zászlóslevél megjelenési ideje), ZD39 (a zászlóslevél teljes kifejlődési ideje), ZD49 (a kalász hasban stádium) és ZD59 (a teljes kikalászolás ideje). Az öt vizsgált egyedfejlődési paraméter és a 19 búzafajtán alkalmazott hat kezelés adatmátrixán elvégzett főkomponens-elemzés alapján különböző egyedfejlődési dinamikát mutató csoportok figyelhetők meg az x és y tengely által határolt negyedekben (Q1-4). Míg Q1-3-ban lévő genotípusok között kisebb genotípusos variancia volt kimutatható, addig a negyedikben (Q4) lényegesen nagyobb. A Q2-ben megfigyelhető három genotípus mindegyike tavaszi életformájú volt, addig az összes kísérletbe vont nappalhossz-érzéketlen, őszi életformájú genotípus a Q1-be volt csoportosítható. Továbbá a legtöbb nappalhossz-érzékeny, őszi életformájú fajta a Q3-ban és Q4-ben volt kimutatható. Összehasonlítva a vizsgált genotípusok egyedfejlődési dinamikáját az egyes kezelésekben elmondható, hogy a teljes kikalászoláshoz szükséges idő (ZD59) a tavaszi életformát mutató genotípusok (Q2) esetében volt a legrövidebb, amelyet a nappalhossz-érzéketlen, őszi életformájú fajták követtek (Q1). Ez az összefüggés mind a hat kezelésben megfigyelhető volt. Az egyes egyedfejlődési paraméterek közötti intervallumok hossza is nagymértékben függött a kezelésektől, amely jelenség csoportspecifikus volt. A főhajtás első szárcsomójának és a zászlóslevél megjelenése közötti intervallum (ZD3731) mutatta az egyik legnagyobb variabilitást az egyes csoportok és kezelések között. A Q1-be tartozó nappalhossz-érzéketlen genotípusok ZD3731 értékei többé-kevésbé stabilnak bizonyultak a kezelések hatására. Míg a tavaszi genotípusok (Q2) esetében a kéthetes meleg periódus (25 °C) csökkentette ennek az intervallumnak a hosszát (függetlenül a vernalizáció hosszától), addig a késői kalászolású genotípusok (Q4) ezen értékei jelentős mértékben megnövekedtek, amelynek mértéke fokozódott a hidegkezelés rövidülésével.

Actions (login required)

Edit Item