Környezeti vízigények meghatározásának operatív módszertana

Chappon, Máté and Janák, Emil and Szilágyi, Ferenc and Szalay, Mikós and Bene, Katalin (2025) Környezeti vízigények meghatározásának operatív módszertana. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 105 (3). pp. 13-31. ISSN 0018-1323

Preview

Text 82188-1-10-20250924.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (1MB) | Preview

Abstract

A Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium Projekt (RRF-2.3.1-21-2022-00008) 6C alprojektje keretében jelenleg is folyamatban levő feladatunk a felszíni vizekre vonatkozó ökológiai vízigények meghatározási módszertanának felülvizsgálata. E tanulmányban az eddigi eredményeinket mutatjuk be. Az ökológiai vízigény jogszerű alkalmazása az operatív vízkészlet-gazdálkodás területén napjaink alapvető feladatává válik, ugyanakkor a klímaváltozás hatásainak csökkentése, és az azokhoz történő alkalmazkodás keretében egy folyamatosan felülvizsgálandó feladatot is jelent a vízkészlet-gazdálkodók számára. Fontos egy konszenzusos módszertan elfogadása, hogy az ökológiai vízigényre a vízkészlet-gazdálkodás keretében ne csak, mint korlátozó tényezőre tekintsünk, hanem úgy is, mint egy olyan fontos vízhasználatra, amely hozzájárul a vizeink jó állapotának eléréséhez, vagy megtartásához, a természetes élővilág fennmaradásához és ezen keresztül a fenntartható és méltányos vízhasználatokhoz is elegendő és jó minőségű vízkészletet biztosít. A fontosabb fogalmak használatára nemzetközi szakirodalmi áttekintést követően adunk javaslatot. Javasoljuk a környezeti vízigény (environmental flow) fogalmának a bevezetését, amely lehetővé teszi az integrált vízgazdálkodás keretében az élőlényegyüttesek szükségleteit leíró ökológiai vízigény és a társadalom vízigényének konszenzusos összehangolását. A környezeti vízigény meghatározására első lépésben egyszerű, standardizálható, hidrológiai módszertant javaslunk. A módszertan újdonságát adó lényegi eleme, hogy havi bontásban, a vízfolyás vízgyűjtőjének méretétől függően kerül meghatározásra a minimum ökológiai lefolyás értéke és szintén havi bontásban kell meghatározni a 80%-os tartósságú természetes vízkészlet értékét is. A kettő különbözeteként számítható hasznosítható vízkészlet pedig a társadalom számára maximálisan hasznosítható vízkészletet – azaz egyfajta felső korlátot – jelentene. Ez biztosítaná, hogy az így kialakuló – vízhasználatok által befolyásolt – tehát az ökoszisztéma számára ténylegesen rendelkezésre álló lefolyás követné az adott évben megjelenő természetes vízjárás dinamikáját, ugyanakkor lehetővé tenné a vízkészletek hatékonyabb hasznosítását is. A környezeti vízigény fogalmához igazodva a leírt hidrológiai módszerrel meghatározott ökológiai vízigények egy első közelítését adják a természetes ökoszisztéma fennmaradásához szükséges valós vízállapotoknak. A természet megőrzése érdekében az ökológiai vízigény így kiszámított konkrét értékei felülvizsgálhatók a vízfolyás hidromorfológiai paramétereinek és a biológiai elemek igényeinek figyelembevételével. Szükség esetén – például adathiányos vízgyűjtőkön, védett természeti értékek és/vagy fokozott társadalmi vízhasználati igények mellett – az ökológiai vízigény holisztikus meghatározási módszertan alapján, a társadalmi szereplők által kötött kompromisszum szerint módosítható.

Actions (login required)

Edit Item