A Duna–Tisza-köze negyedidőszaki képződményei mágneses szuszceptibilitás és karotázs korrelációs vizsgálatok alapján

Fogarassy-Pummer, Tímea and Markos, Gábor and Vári, Zoltán and Mekker, Julianna and Szabó, Zsóka and Bauer, Márton and Gál, Nóra Edit and Kun, Éva and Szűcs, Andrea and Szőcs, Teodóra and Fancsik, Tamás and Püspöki, Zoltán (2024) A Duna–Tisza-köze negyedidőszaki képződményei mágneses szuszceptibilitás és karotázs korrelációs vizsgálatok alapján. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 104 (4). pp. 43-62. ISSN 0018-1323

Preview

Text 72164-1-10-20241202.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (2MB) | Preview

Abstract

Nagy felbontású rétegtani tagolás és ezt megalapozó mélyfúrás geofizikai adatrendszer hiányában a Duna–Tisza-köze területére vonatkozó vízföldtani modellezések kényszerűen egyszerű földtani alapra épülnek. A tanulmányban 593 közelmúltban digitalizált mélyfúrás karotázs korrelációjára alapozva mutatjuk be a térség negyedidőszaki rétegsorát. Az üledékföldtani egységek korát a terület magfúrásainak mágneses szuszceptibilitás adatokra épülő, közelmúltban publikált rétegtani beosztására alapozva adtuk meg. A negyedidőszaki rétegsor alapvető tagolására a pleisztocén közepi klímaromlás (Mid Pleistocene Transition) idejének (1,2 millió év) megfelelő korrelációs felszín szolgált („MPT felület”). Alatta döntően egyveretű homok sorozatokból álló rétegsor települ, fölötte finomszemű üledékek közé ágyazott kis vastagságú homokrétegek összességében fölfelé durvuló sorozata látható. Előbbit nagy méretű, intenzív oldalazó eróziót kifejtő vagy elágazó vízfolyás hozhatta létre, utóbbi kisméretű vízfolyások által épített hordalékkúp jelenlétére utalhat. Elkülöníthető egy a hordalékkúppal laterálisan érintkező, a mai Duna-völggyel párhuzamos, attól K-re eső, ártéri üledékeket csak alárendelten tartalmazó homok összlet is, melynek kora 450–250 ezer év közé tehető, s amely ismét nagyméretű vízfolyás (Duna) jelenlétét igazolja. A mágneses szuszceptibilitás és fauna adatok figyelembevételével az MPT felület alatti folyóvízi rétegsor további három egységre, a hordalékkúp összlet ugyancsak három kisebb, egyenként fölfelé durvuló üledékciklusra tagolható. Az utóbbiak bázisa fölött települő finomszemű képződmények felszín közeli regionális vagy lokális vízrekesztők lehetnek. A térképezett rétegtani egységek száma a korábbi 1–3-ról 8-ra, a térképezés alapjául szolgáló értékelt mélyfúrások száma a korábbi 66-ról (Urbancsek 1977) 593-ra emelkedett, ami a földtani modell felbontásában nagyságrendi növekedés. A bemutatott korrelációk területi kiterjesztésének és a megbízható rétegtani tagolás következetes alkalmazásának eszköze lehet a mágneses szuszceptibilitás – mint paleoklíma változások kimutatására alkalmas fizikai mennyiség – számításba vétele a vízkutató fúrások mélyfúrási geofizikai vizsgálatának tervezésekor.

Actions (login required)

Edit Item