Neoliberalism, Authoritarian Neoliberalism, and #MeToo: Discursive Constructions of Sexual Harassment and Victimhood in Hungary = Neoliberalizmus, autoriter neoliberalizmus és a #MeToo: A szexuális zaklatás és az áldozatiság diszkurzív konstrukciói Magyarországon

Virágh, Enikő Anna (2025) Neoliberalism, Authoritarian Neoliberalism, and #MeToo: Discursive Constructions of Sexual Harassment and Victimhood in Hungary = Neoliberalizmus, autoriter neoliberalizmus és a #MeToo: A szexuális zaklatás és az áldozatiság diszkurzív konstrukciói Magyarországon. SZOCIOLÓGIAI SZEMLE, 35 (3). pp. 140-166. ISSN 1216-2051

Preview

Text 6_Viragh_140-166.pdf - Published Version Download (357kB) | Preview

Abstract

This study examines public discourses surrounding sexual harassment associated with the Hungarian #MeToo case involving theatre director László Marton, with particular attention to how neoliberal ideology—especially its emphasis on individual responsibility, market logic, and personal agency—shapes these discourses. Drawing on neoliberal victim theory and employing critical discourse analysis, the research investigates the discursive construction of sexual harassment and victimhood, as well as how the victim’s role and responsibility were framed before, during, and after the incident. The study also considers how the broader context of authoritarian neoliberalism in Hungary influences these constructions. The findings demonstrate that neoliberal rationality, female agency, and individual responsibility are central not only to anti-#MeToo victim-blaming discourse but also to the discourse supportive of the #MeToo movement. Representations of “undeserving” victimhood are closely tied to the discursive construction of identity in the failed neoliberal subject, portrayed as either displaying negative agency or lacking agency altogether. In contrast, the #MeToo discourse often seeks to explain and normalise victims’ behaviour, at times relying on arguments grounded in neoliberal logic. A third discursive strand—specifically tied to Hungary’s authoritarian context—emerges in the form of instrumentalised #MeToo rhetoric, wherein the movement’s narratives are co-opted for political purposes. | A tanulmány azt vizsgálja, hogy a neoliberális ideológia – különösen az egyéni felelősség, a cselekvőképesség és a piaci logika hangsúlyozása – hogyan formálja a szexuális zaklatással kapcsolatos nyilvános diskurzusokat a Marton László színházi rendezőhöz köthető magyarországi #MeToo-ügyben. A neoliberális áldozatelméletre építve és a kritikai diskurzuselemzés módszerét alkalmazva a kutatás a szexuális zaklatás és az áldozatiság konstrukciójára, valamint a neoliberális ideológia ebben játszott szerepére összpontosít, különös figyelmet fordítva a cselekvőképesség és felelősség kérdésére a zaklatás előtt, közben és után. Emellett azt is elemzi, hogy miként hat a magyarországi autoriter neoliberalizmus kontextusa ezekre a diskurzusokra. Az eredmények azt mutatják, hogy a neoliberális racionalitás, a női cselekvőképesség és a személyes felelősség központi szerepet játszanak mind az anti-#MeToo, mind a #MeToo diskurzusban. Az „érdemtelen áldozatiság” szoros kapcsolatban áll a bukott neoliberális ágens diszkurzív identitáskonstrukciójával, ahol az áldozat passzivitása, valamint a múlt és a jelenbéli cselekvései egyaránt problematizálódnak. Ezzel szemben a #MeToo-t támogató diskurzusok a az áldozati viselkedés megmagyarázására és normalizálására törekednek, amelyet olykor szintén neoliberális érvelésre alapoznak. Végül egy harmadik diskurzustípus is kirajzolódik, amely a #MeToo-t politikai célokra instrumentalizálja és kifejezetten a magyarországi autoriter neoliberális politikai kontextushoz köthető.

Actions (login required)

Edit Item