A korai klinikai tapasztalat hatása az orvosi identitás fejlődésére = Influence of early clinical experience on the development of professional identity of medical students

Fábry, Szabolcs and Torzsa, Péter and Tim, Dornan and Eőry, Ajándék (2025) A korai klinikai tapasztalat hatása az orvosi identitás fejlődésére = Influence of early clinical experience on the development of professional identity of medical students. ORVOSI HETILAP, 166 (41). pp. 1611-1621. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1611.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (415kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: Az orvosképzés végső célja, hogy az új orvosgenerációk nemcsak tárgyi tudás tekintetében, hanem érzelmi, intellektuális és gyakorlati szempontok alapján is alkalmasak legyenek a betegek biztonságos gyógyítására. A munkahelyi tanulás hatékonyan segítheti ennek a folyamatnak a megvalósulását. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárjuk a klinikai környezetben, valódi betegen végzett tanulás összetevőit preklinikai éveikben járó orvostanhallgatóknál. Módszer: 2019 és 2024 között keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk a Semmelweis Egyetemen preklinikai tanulmányaikat végző (első-, másodéves) orvostanhallgatókkal, akik kiscsoportos formában, háziorvosi praxisokban, 48 oktató orvossal vettek részt egy szemeszteren keresztül klinikai gyakorlaton, amelynek célja az oktató háziorvos által kiválasztott betegek anamnézisfelvételének tanulása volt. A Manchester Clinical Placement Index szabad szöveges válaszainak használatával mértük a tanulási környezet hatását. Elemzésünkhöz kvalitatív módszerként latens konstruktumelemzést végeztünk. Eredmények: Összesen 883 hallgatói választ elemeztünk. Az elemzés három fő témát eredményezett, a mentor által teremtett befogadó, egyenrangú, kollegiális tér lehetővé tette a hallgatók aktív részvételét. A feladatok végrehajtásának megfigyelése és a személyre szabott, előremutató visszajelzés a tanulási folyamat kulcspontjai voltak. A gyermekkorból felnőttkorba, illetve laikusból professzionális szerepbe lépés, valamint a klinikusi és az oktatói szerep közötti különbségek elmosódása voltak a legmeghatározóbb feszültségforrások. Megbeszélés: A korai klinikai tapasztalat elősegítette, hogy a hallgatók hivatástudata erősödjék azáltal, hogy az elméletben tanultakat klinikai kontextusban, személyes jelentéstartalommal gazdagítva tanulmányozhatták. Az oktató hivatástudata és humánuma olyan példaképpel szolgált, amely hozzájárul az orvosi pálya iránti elköteleződéshez, és megalapozza a humánus, személyközpontú gyógyítást. Következtetés: A tapasztalt klinikus oktató által vezetett munkahelyi tanulás a hallgatók aktív szerepvállalásán és példaképeken keresztül segíti a professzionális identitás fejlődését, miközben lehetővé teszi, hogy a hallgatók elméleti tanulmányaikat klinikai kontextusba helyezzék. Orv Hetil. 2025; 166(41): 1611–1621. | Introduction: The goal of medical training is to ensure that new generations of doctors are not only knowledgeable, but have the emotional, intellectual and practical capabilities to treat patients safely. Workplace-based learning can facilitate this process effectively. Objective: The aim of our study was to explore the components of real patient learning among medical students in their preclinical years. Method: This cross-sectional survey was conducted between 2019 and 2024 at Semmelweis University, with small groups of medical students in their preclinical (1st, 2nd) years during a semester-long practical in primary care prac- tices with 48 general practitioner preceptors. The aim was to learn taking the medical history of patients. The Man- chester Clinical Placement Index was applied to measure the influence of the learning environment. We undertook latent construct analysis on free-text answers provided by students. Results: A total of 883 answers were analyzed. Three key themes emerged, the welcoming social environment created by the preceptor, facilitated active involvement of students. Observation of the implementation of tasks, and forward looking, personalized feedback provided for students were key elements of the learning process. Transition from childhood to adulthood and from layperson to professional were key sources of tension during the practical, just like the blurring of the differences between the routine of patient care and the role as preceptor. Discussion: Early clinical experience has been shown to strengthen the vocation of foundational year medical students by enabling them to put their theoretical knowledge into clinical context and enriching it with personal meaning. The preceptors’ commitment and humanity served as a role model that contributes to commitment to the medical profession and lays the foundation for humane, person-centered approach to healing. Conclusion: Preceptor-led workplace learning facilitates professional identity formation through enabling participa- tion in practice and role-modelling; while their theoretical knowledge is placed into clinical settings.

Actions (login required)

Edit Item