Szívelégtelenségben szenvedő betegek rövid távú halálozását befolyásoló tényezők hazánkban : Egy adminisztratív adatokon alapuló retrospektív követéses vizsgálat eredményei = Determinants of short-term mortality in patients with heart failure in Hungary : Findings from a retrospective follow-up study based on administrative data

Tóth, Ágnes Anita and Sinka, Fruzsina Mária and Belicza, Éva and Buga, László (2025) Szívelégtelenségben szenvedő betegek rövid távú halálozását befolyásoló tényezők hazánkban : Egy adminisztratív adatokon alapuló retrospektív követéses vizsgálat eredményei = Determinants of short-term mortality in patients with heart failure in Hungary : Findings from a retrospective follow-up study based on administrative data. ORVOSI HETILAP, 166 (42). pp. 1653-1665. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1653.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (1MB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A szívelégtelenség világszerte az egyik vezető halálok. A prognózis javításához elengedhetetlen a megfelelő terápia. Az adminisztratív adatbázisok lehetőséget adnak a klinikai eredmények és a gyógyszerelési gyakorlatok megismerésére. Célkitűzés: Kutatásunk célja a szívelégtelenségben szenvedők rövid távú halálozásának és a kezelések közötti összefüggéseknek a vizsgálata volt. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából származó, 2012 és 2020 közötti adatok alapján azokat tekintettük szívelégtelennek, akiknél echokardiográfiát követő 2 hónapon belül I50-es BNO-kódot dokumentáltak. A betegeket két csoportba soroltuk aszerint, hogy a diagnózist követő 60 napban részesültek-e fekvőbeteg-ellátásban. Leíró statisztikával elemeztük a demográfiai jellemzőket, a társbetegségeket, a kiváltott gyógyszereket és a rövid távú halálozást, többváltozós módszerekkel a halálozás és a gyógyszeralkalmazás kapcsolatát. Eredmények: A bevonási kritériumoknak több mint 250 ezer beteg felelt meg. A női nem 10%-kal kisebb halálozási esélyt jelentett, míg a 80–89 évesek kockázata több mint ötszörös volt a 40–49 évesekéhez képest. Az evidenciákon alapuló gyógyszereket kiváltó járóbetegek körében minden gyógyszercsoportban szignifikánsan kisebb mértékű volt a 90 napon belüli halálozás a diagnózis után elkezdett kezeléshez képest. A diagnózist megelőző évben kórházban töltött hosszabb ápolási idő ezzel szemben a halálozás háromszoros növekedésével járt. A referenciamegyéhez viszonyítva több térségben akár 25%-kal nagyobb halálozási esély mutatkozott. Megbeszélés: Eredményeink alapján megállapítható, hogy a szívelégtelenség ellátása Magyarországon nem egységes, a betegek túlélési esélye jelentős regionális eltéréseket mutat. A szívelégtelenség kockázataként ismert betegségek evidenciákon alapuló gyógyszeres kezelése csökkenti a rövid távú mortalitást a diagnózis után elkezdett kezeléshez képest. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a retrospektív adminisztratív adatgyűjtés alkalmas a szívelégtelenség halálozási mutatóinak vizsgálatára. Ugyanakkor a módszertanból adódóan az eredményeket óvatosan kell kezelni. Vizsgálatunk rávilágít a gyógyszeres kezelési ajánlások követésének fontosságára, és felveti annak lehetőségét, hogy a szívelégtelenség kezelésére ajánlott gyógyszerek diagnózis előtti használatának lehetnek előnyei, amelyek megerősítéséhez további klinikai vizsgálatok szükségesek. A területi különbségek okainak tisztázására a regionális adatok részletesebb elemzésére van szükség. Orv Hetil. 2025; 166(42): 1653–1665. | ntroduction: Heart failure is one of the leading causes of death worldwide. Optimizing prognosis requires appropri- ate therapy. Administrative health databases enable large-scale assessments of clinical outcomes and pharmacological treatment patterns. Objective: This study aimed to examine short-term mortality and its associations with therapeutic strategies among patients diagnosed with heart failure. Method: We analyzed data from the Hungarian National Health Insurance Fund (NEAK) between 2012 and 2020. Patients were classified as having heart failure if they received an ICD-10 I50 code within two months following an echocardiography. Based on whether they were hospitalized within 60 days of diagnosis, patients were divided into two groups. Descriptive statistics were used to assess demographic characteristics, comorbidities, prescription medi- cation use, and 90-day mortality rates. Multivariable analyses were conducted to evaluate the relationship between mortality and medication use. Results: More than 250,000 patients met the inclusion criteria. Female sex was associated with a 10% lower risk of short-term mortality, while patients aged 80–89 had more than a fivefold risk compared to those aged 40–49. Among outpatients who filled prescriptions for guideline-recommended medications prior to diagnosis, all therapeutic groups were associated with significantly reduced 90-day mortality. In contrast, longer hospital stays during the year preceding diagnosis were linked to a threefold increase in mortality. Compared to the reference county, certain re- gions exhibited up to 25% higher mortality risk. Discussion: The distribution of comorbidities and mortality rates was consistent with international findings. Our re- sults suggest that heart failure management in Hungary is heterogeneous, with marked regional disparities in patient outcomes. Early initiation of evidence-based pharmacotherapy for high-risk comorbidities appears to reduce short- term mortality more effectively than post-diagnosis treatment alone. Conclusion: Retrospective administrative data can provide valuable insights into heart failure mortality, but results should be interpreted with caution. Our findings emphasize the importance of adherence to treatment guidelines and suggest that the potential benefits of pre-diagnostic use of guideline-recommended medications warrant further clinical investigation, alongside more detailed analyses to understand regional differences.

Actions (login required)

Edit Item