Hibrid design: Minták, struktúrák, rendszer 2. rész

Vattay, Flóra Veronika (2025) Hibrid design: Minták, struktúrák, rendszer 2. rész. DUNAKAVICS, 13 (10). pp. 25-39. ISSN 2064-5007

Preview

Text 20782-Cikkszovege-82867-1-10-20251023.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (233kB) | Preview

Abstract

Mi történik, ha a design nem tárgyat, hanem hálózatot ter­vez? Mitől értékes és fenntartható egy hálózat? Kutatásom a hibrid designt vizsgálja, mint lehetséges tudományágat, amely a művészet, a tudomány, a technológia és az ökológia tudását egyetlen működő rendszerbe fűzi [1, 2]. A kutatás két világ peremén vizsgálódik: Távol-Keleten Balin, az Udayana Egyetemen és a Bring Back the Light kutatóközpontban, ahol a Tri Hita Kara­na filozófia a közös „protokoll”, és Nyugaton, az MIT intézményi ökosziszté­májában (CAVS, CAST, Media Lab), ahol a design önálló „híd-diszciplínává” (brokerage) vált [3]. A hálózatkutatási módszer szemléletével és szótárával azonosítjuk a csomópontokat (karok, kutatók, közösségek, normák), a kap­csolatokat (interdiszciplináris projektek, művészeti–oktatási csatornák), és a szerkezeti mintázatokat (központiság, modularitás, kisvilág-jelleg; [4, 5]). Az eredmények szerint Balin a művészet nem díszlet, hanem infrastruktúra: rö­vidíti a tudásátadási útvonalakat, növeli a lokális kohéziót, és ellenállóvá teszi a rendszert a biolumineszcenciát fenyegető zavarokkal szemben (fény-, zaj-és élőhelyszennyezés; [6, 7]). Nyugaton ezzel szemben a design – a techno­lógiával és gazdasággal párban – mérhető közvetítőként működik, intézmé­nyes „brokerage”-et biztosítva. A két modell összeillesztése a cikk fő tézise: az integrált normatív központ (Tri Hita Karana, filózófia-művészet) és az in­tézményesített híd-diszciplína (design) együtt olyan adaptív, kisvilág-szerű tudáshálózatot hozhat létre, amelyben a sokféleség nem teher, hanem ener­giaforrás. Hibrid designer gyakorlati ajánlása: a „művészet, mint infrastruk­túra” és a „design mint mérhető közvetítő” kettős pillérre épített programok képesek egyszerre gyorsítani a tudásáramlást, erősíteni a közösségi részvételt és fenntarthatóvá tenni az ökológiai beavatkozásokat. Röviden: a hibrid de­sign ott sikeres, ahol a színpadot (filozófiai értékrend) és a kotta (design) egymásra hangoljuk – és a rendszer maga kezdi el játszani a fenntarthatóság dallamát.

Actions (login required)

Edit Item