A fajtatiszta mangalica standardja

Radnóczi, László (2006) A fajtatiszta mangalica standardja. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 55 (3). pp. 225-231. ISSN 0230-1814

Preview

Text 35_ISSN_1788-9979_vol_15_no_2_2022_223allattenyesztes_2006_55_3.pdf Download (167kB) | Preview

Abstract

A mangalica sertés a XIX. században, a Kárpát medencében kialakult tipikus zsírsertés. Igénytelensége, jó hizodalmassága kiváló zsírtermelő képessége miatt, az 1800-as évek közepétől az 1950-es évekig, Magyarország legelterjedtebb sertésfajtája volt. A tenyésztési dokumentumokban részletesen leírt, fajtatisztának tekinthető mangalica változatok a szőke mangalica, a fecskehasú mangalica és a vörös mangalica. A legismertebb, legelterjedtebb színváltozat a szőke mangalica. Általában, ha egyéb jelzőt nem használunk, a mangalica sertés megnevezés hallatán mindenki a szőke mangalicára gondol. A magyar mangalica sertés közepes testméretű, finom, de nagyon szilárd csontozatú zsírsertés. A szőke mangalica szőrzete a szürkétől a sárgáig, illetve a sárgásvörösig minden változatban előfordul, a sárgás vöröses színeződést a tartási és talajviszonyok okozzák. A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A szőrzet dús, hosszú, télen gyaluforgácsszerűen göndörödő, vastag, tömött, nyáron finomabb, rövidebb, sima lefutású. A fecskehasú mangalica a dél-magyarországi területeken alakult ki, a szőke mangalica és a szerémségi sertés keresztezéséből, szőrzete az oldalakon és a háton fekete, a test alsó fele, a has és a toka a szájszegletig húzódóan sárga, fehér, vagy ezüstszürke. A fajta jellemzője a kiváló szervezeti szilárdság, a durvább szőrzet, az időjárási és tartási viszonyokkal szembeni ellenálló képesség. A vörös mangalica az ősi magyar szalontai sertés és a szőke mangalica keresztezéséből származik, hagyományos tartási helye az erdélyi, kelet-alföldi térség, de az ország egyéb területein is elterjedt volt. Szőrzete sötétebb, vagy világosabb árnyalatú barnásvörös. Termete, súlya nagyobb a többi mangalicáénál, ezért növekedési erélye és szaporasága is jobb. A génmegőrzési program célja a mangalica sertés genetikai és fenotípusos megjelenésének változatlan fenntartása. Ennek követelménye, hogy mindhárom színváltozatban megőrizzük a fajtákra jellemző külső és belső tulajdonságokat oly módon, hogy az állomány a legkisebb génveszteséggel megtartsa formagazdagságát a beltenyésztés elkerülése mellett.

Actions (login required)

Edit Item