A takarmányok silózása biológiai tartósítószerrel

Szűcsné Péter, Judit (2007) A takarmányok silózása biológiai tartósítószerrel. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 56 (1). pp. 77-92. ISSN 0230-1814

Preview

Text 79_ISSN_1788-9979_vol_15_no_2_2022_223allattenyesztes_2007_56_1.pdf Download (412kB) | Preview

Abstract

Napjainkban a tejsavbaktériumokat és enzimeket tartalmazó, ún. 3. generációs biológiai tartósítószerek használatának célja, hogy oly módon irányítsák az erjedést, hogy a tejsavtermelés ugrásszerűen fokozódjon az erjedés kezdetén, javuljon a szilázs minősége és stabilitása az erjedés alatt és az etetés időszakában. Az alapanyag minősége (növényfejlettség, szecskahossz, a silózószer egyenletes kiszórása) és a jól végzett silótöltés, tömörítés és takarás, ill. csomagolás döntően befolyásolja a silózószer hatékonyságát. A rosszul erjedt szilázsok mikotoxin tartalma nem kívánatos kockázati tényező. A biológiai tartósítószerrel készült szilázsok sok esetben növelik az állatok teljesítményét, de a termelés növekedésének, ill. a növekedés elmaradásának oka még nem tisztázott. Feltételezhető, hogy egyes tejsavbaktérium törzseknek probiotikus hatása is van. Ezért nagy jelentőséget kell tulajdonítani az erjesztéses tartósításban és a bendőben egyaránt hatékonyan működő baktériumok mielőbbi alkalmazásának, ami lehetővé tenné a szilázs inokulátumok probiotikumokként való hasznosítását. A biológiai konzerválószerek alkalmazása előrelépést jelent, mégis számos feladatot ad a kutatóknak és a silózási technológia-fejlesztőknek egyaránt. A cikk a biológiai tartósítószerekkel végzett kutatás és gyakorlati alkalmazás hazai és nemzetközi eredményeiből ad áttekintést.

Actions (login required)

Edit Item