A „halott étele” és a „halott jószerencséje” : Két tibeti szertartásszöveg Mongóliából

Majer, Zsuzsa (2024) A „halott étele” és a „halott jószerencséje” : Két tibeti szertartásszöveg Mongóliából. KERÉKNYOMOK (16). pp. 3-17. ISSN 1788-3865

Preview

Text KEREKNYOMOK_2024_16_DOI_MajerZsuzsa_3-17.pdf - Published Version Download (334kB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmányban két Mongóliából származó tibeti nyelvű rituális szöveg fordítását adom közre. Ezek kivételesen csak modern kiadásban álltak rendelkezésre, ami azonban mai aktív használatukat bizonyítja. A szövegek érdekessége, hogy a haláleset utáni halotti szövegeknek egy speciális csoportjához tartoznak, melyek nem az elhunyt segítését, hanem az élők, a hátramaradt családtagok biztonságának megteremtését valamint további életük jólétének és virágzásának biztosítását szolgálják. Az első rövid szöveg (Módszer az elhunyt ételének megtisztítására) célja a megtisztítás: az elhunyt házának és vagyon- illetve használati tárgyainak, valamint a haláleset bekövetkezte után a hozzátartozók, illetve a halotti toron, vagy akár még a gyászidőszak alatt a családnál látogatást tevők által fogyasztott ételnek a megtisztítása, és ezzel a hozzátartozók valamint a látogatók biztonságának megteremtése. Az elhunyt jószerencséjének hívása címet viselő másik szöveg a szerencsehívó szertartási szövegek műfajába tartozik, melyek alapvető célja a jószerencse, áldás, boldogság és bőség hívása, elősegítése. E szövegcsoporton belül azonban ez egy speciális típus, hiszen itt a családot ért veszteség, szerencsétlenség után a hozzátartozók számára történik a jószerencse hívása, további életük bőségének, szerencséjének szólítása.

Actions (login required)

Edit Item